Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában

89

tak ki, a tübingai Fuchs, a holland Do (Ion aus, Lobéi iús, Clúsiús s a helvét Gessner Kon rád által.

De mégis tagadhatatlan! hogy a gyógytannak egyik ága sem nyert oly előhaladást, mint a bonc tan, melyet az olasz orvosok, mondhatni 1 teremtettek újjá; valóban bámulatra méltó! ha meggondoljuk minő akadályokkal kelle küzdeni e tannak, mennyi előítéletnek kelle leromboltatni, inig csak oda lehetett jutni : hogy a hullák fölbontása megengedtessék.

Hires bonctudósok voltak e korban, 1463—1525, Achill in i Sándor, bolognai tanár, ki a tömkeleget, a szagidegek eredetét és a nervus patheticust födözte fel.

Berengar Carpinus, szinte bolognai tanár, 1502 — 1527, ki saját állítása szerint egy maga száznál több hullát bontott fel; ő irta „Isagogae breves perlucidae et uberrimae in anatomiam humani corporis; et Commentaria cum amplissimis additionibus supra Anathomiam Mund ini“ című művet, hires gyakorló orvos és egyúttal ügyes sebész is volt és nagy syphilidológ! — Számos felfedezései vannak a bonctan körében; belhallszervek tanát ő igazitá ki, ő volt a legelső, ki az „os basifare“-t megkülönbözteté, s leírta a gőgnek több izmait és porcait, a szív és viszerek billentyűit ismeré s működéseit gyanitá. Pontosan leírta az altest viszereinek lefolyását, továbbá a vak belet, a féreg képű nyújtványt, a nyólcz nyaki idegek lefolyását, ő volt az első, ki szabatosan leírta és kijelölte; továbbá ki a gerinc bonctanát meg- alapitá.

Nicolaus Massa (Velencei), 1564, szinte hires boncnok, ki a fejcsont tanának megalapítója volt. Massa mutatta ki a nyelv izmos minőségét, s irta le a plexus cho- roideust azon hiszemben, hogy a lélek abban székel, fölfedezte