Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában

90

a vesék nyirk edényeit, az ondóhólyagcsákat, a női nemirészek járulékos szerveit.

Vidus Vidiús és Andernachi Winther, 1532 körül párisi bonctanárok, kik e tudományt a párisi egyetemben meghonositák.

Sylvius Jakab, 1478, ki 53 éves korában lépett az orvosi pályára, hires tudós, ügyes boncnok, később párisi bonctanár, kinek agyában fogamzott meg először azon eszme, hogy az ütereket színes folyadékkal kellene befecskendezni. Az agyban általa föltalált „fossa Sylvii“ elnevezéssel van örökítve neve a bonctanban; az izmok és edények mai napig használt elnevezéseit ugyancsak Sylvius készítette.

Sylvius tanítványa Etienne Káról y, 1503 — 1563, (egyszersmind nyomdász, hitéért tömlőében halt meg), számos bonctani ábrákat adott ki, a csontok, porcok, szálagok tanát megalapitá s leírta a rekesz-izmot, megkülönböztette a fehér és szürke agyállományt, s állította : hogy a viszerek legtöbbjeiben sötét vér van, az üterekben pedig a vér világosabb és légtartalmú.

Másik hires tanítványa volt Sylviusnak a szerencsétlen véget ért szerzetes Servetus Mihály, ki Cálvin János reformátor üldözései és áskálódásai következtében hittani nézlet különségeért Genfben bebörtönöztetett, s máglyán megégettetett, már némi sejtelemmel birt a vérkeringésről.

Az eddig előszámlált bonctudósok még mindég bátortalanok voltak arra, hogy Galentől elváljanak, beérték azzal ha annak bonctanát tudák, s itt ott rajta foltozgattak mint elavult ruhán szokás, de hogy annak hibáit merőben leleplezzék, kimutassák, a helyett újat teremtsenek, e szakmára nem vállalkozott ember, ahhoz erős akarat, lángész, búvár szellem, mély tanulmányozás és bátorság kelle, s ilyen volt Sylviusnak egy harmadik tanítványa a brüsseli