Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

30. §. Járványok és azoknak befolyása a gyógytanra

85

Ezen járványok az emberi nemnek a mily nagy romlására voltak egyfelől, a tudománynak, és különösen a gyógy- tannak oly kiszámíthatatlan előnyére, hasznára szolgáltak másfelől, mert ezek az orvosokat, a mintegy lethargikus álomból egyszerre fölriasztották. — E járványok idejéig minden előforduló kórokat szépen leírva találtak Galen és Avicenna műveiben, s ezek útmutatása szerint orvosoltak, többet azokról tudni nem szerettek, nem akartak. — Igen! de a most föllépett új nyavalyák ellen sem Galen, sem az arab irók műveiben oda illő kenetet, vagy gyógyszert nem találtak, azokat egyik kaptafára sem húzhatták, igy nem maradt más fent, mint saját erejűkre támaszkodva, a természet nyilatkozataiban bámulatos nagyszerűségét tanulmányozni, többszörös kísérleteket tenni s tapasztalatokat szerezve azokra építeni. Ezek folytán a mit egy ezred év alatt meg nem tanulhattak, mostan kezdték belátni : hogy a források, melyekből mind ez ideig meritgettek, nem éppen kiapadhatatlanok, és csak szigorú kísérleteket, próbákat kell tenniök : hogy ez új nyavalyák kellő gyógymódját megtalálhassák.

Az orvosi tekintélyeknek — kikhez ez ideig szolgailag ragaszkodtak — csillaga letűnő félen vala! . . . s a varázs, mely Galen, Hippokrates, Celsus stb. neveihez kötve volt, lassanként enyészni kezdett !... belátták, miképp sokkal jobb önerejükön járni, mint mások segélyével, üdvösebb önnön észleletükre fektetve alapítani meg a kórt, és annak megfelelő gyógyszereket mint a régieket vakon követni mindenben, és e tudalmaknak következménye horderejűkben megmérhetetlen lön!