Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
30. §. Járványok és azoknak befolyása a gyógytanra
84 innen Amerikába is átültettetett. Az orvosok eleinte futottak az inficiált betegektől, később a baj lényegét fölismerve fördőkkel, higanynyal orvosiak; 1496-ról már nyomát találjuk annak, hogy az orvosok bújakóros betegeiket keményen befütött szobában higany-irral addig kenették, mig nyálfolyás nem mutatkozott azokon. Később jött divatba a Hútten Ulrik által behozott guajakfa, kinagyökér, szárcsa- gyökérreli gyógy kísérletek, és higanynyali füstölések, mely a népnél máig is nagy divatba vagyon0). *) A bújakor eredetéről különbözők a vélemények, vannak kik azt állítják : hogy a bújakor valósággal e század kórterménye, és a „lepra“ elfajulása s új betegség, mely az előtt nem létezett; Fulga- sius Job. Baptist. Írja „antequam Carolus V. advenit : nova aegritudo inter mortales detecta, cui nec nomen, nec remedia medici“. — Vannak kik állítják, hogy e kór a héberek és mórok között rég honos betegség volt, és a midőn katholikus Ferdinand a mórokat Spanyol- honból kiűzte, terjedt el járványosán egyébb országokra. — Vannak ismét — mint Astruc — kik amerikai eredetűnek tartják a syphilist, azt állitván, hogy délamerikai kór, s a havi tisztulás erős, csípős természetéből fajult el — „ab acri menstruorum indole“; — Girtanner pedig még tovább megy, ő szerinte e venúsi méreg a nemi részeket megszúrt amerikai pulex penetrans ulcúsaiból eredt, mert úgymond az amerikai tüzes természetű s véralakú nők, az európai fehér embereket meglátva felettébb való nemi izgalomba jöttek, és lomha véralkatú férjeiknek nemcsak szerelmi bájitalokat nyújtottak, hanem hogy tüzeikét még jobban éleszszék az elhalásra, férjeik nemi részeire ily rovarokat alkalmaztak, melyek csipésök által aphrodiziacus szerekké váltak. — De hogy egyik itt fölemlített nézet sem áll, azaz hogy a bújakor őseredetü, az emberiséggel egykorú, a nemi élvekérti kicsapongásnak büntető következménye, a történelmet és pedig a bibliát a klassikusok királyát veszszük bizonyságul; melyből olvassuk hogy Mózes már ismerte a takárt (magfolyást), annak ragályos voltát. — ílippokrates, Celsus, Juvenalis, Galen iratai említik az ulcera maligna genitalium, condilomata, rhagades, vulvae exulcerationes, phymosis, paraphymosis nevű kóros állapotait a nemi részeknek. Avagy nem syphilis vólt-e ez?
