Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
27. §. A gyógytan a szerzetesek kezében
75 a családjának bizonyos összeget fizetni köteleztetett. — Csak azon orvosoknak volt hírneve s becsülete, kik magukat a mysticismus fényébe tudák burkolni; a köznépnél pásztorok, vénasszonyok, csalók stb. voltak az orvosi tanácsadók, s az orvosi értekezlet helyéül szolgáltak a búcsúk és vásárok. Ismételjük : a gyógytan és sebészet ez idő szerint Európában a papok és szerzetesek kezei közt volt, s zárdákban ápoltatott; inig nem 1 13 I-ben két menydörgős pápai parancs eltiltá őket a véres műtételektől, a minek következménye aztán az lön, hogy borbélyok és fördöszol- gák kezeibe került e tudomány; bár nem tagadhatni! hogy ezentúl is találkoztak még szerzetesek, kik a pápai parancsot föl sem vevék. A 12-ik század után kezdett a gyógytan kiszivárogni a zárda falain és némi elterjedést venni ismét a világiak között. — E korban kezdé ismét a gyógytant a törvény figyelme és pártfogásába venni, és annak fölkentjeit úgy szinte az orvosi gyakorlatot ellenőrizni. Sicilia királya Roger (1140.) a középkorban alkotá az első orvosi törvényeket, és az orvosi gyakorlatot felsőbb engedélyektől föltételeztette. — Később Il-ik Frigyes német császár 1224-ben a gyógy- gyakorlatot illetőleg még szorosabb körvonalokat állított föl; ő már az orvosi tanfolyamra 3 évi logika és 5 évi medika tanulmányi időt szabott, különös tekintettel a bonctanra; továbbá az orvostól a „magister“ cím megnyerését, és államvizsga letételét kivánta, az orvosok fáradság! díját megszabta, s őket a gyógytár tarthatásától eltiltotta. A 12-ik és 13-ik században keletkezett sok egyetemek, melyek a tudomány terjesztésének mind megannyi tényezői voltak — kebelökbe a gyógytant is fölvevék, bár ez mint mostoha testvér tekintetett a hit, jog, és bölcseleti tudományok között. — Ily orvosképző intézetek voltak a Monte-
