Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
28. §. A gyógytan a Scholastikusok kezében
76 cassinói és Salernóin kívül az 1158-ban alapított Bolognai, az 1200-ban keletkezett Párizsi, 1228-ról a Páduai, 1245-ről a Római, 1361 a Páviai egyetemek, hol Gilbert, Albertus Magnus, Lanfranchi, Corbeili Gilles, nagy buzgalommal mivelék a gyógytan parlagon maradt mezejét. §• 28. A gyógytan a Scholastikusok kezében. A scholastikusok valamint a hit, jog és bölcseleti tudományok terén nagy szerepet játszottak : úgy a gyógytan sem maradhatott menten az ő pedáns, szőrszálhasogató rendszerüktől , az idők szelleme úgy kívánta : hogy ők is részt vegyenek a gyógytan eddig felállított tételeinek megvitatásában. — E scholasticismus a keresztyén hittan és bölcseletnek keveréke volt, melyet a 1 1-ik században Psellus Mihály fogadott el, s alkalmazott először a gyógytanban; a modor, mellyel sylogismusaival ez a tudomány egyes tételeit megvítatá, csupa szószaporitásból, hitványságból állott, s a tudománynak kiszámíthatatlan hátrányára volt, és mégis (horrendum dictu!) a 16-ik századig volt képes magát az egyetemekben fentartani! — Egy példát hozok fel! Amatus Lusitanus hires orvostanár, minden hetedik napot kritikusnak = válságosnak lenni állított, mert — úgymond — a lélek háromféle erőből (u. m. szellemi, állati, természeti) áll, a test pedig négy elemből, 3 meg 4 = hét. E scholastikus orvosok között kitűnők voltak a Flo- renzi Thaddeus, 1215—1300, a „medicorum magister, plusquam interpres“ vagy a második Hippokrates ; IV-ik Honorius pápának egy ideig testorvosa, száz darab arany napi díjjal, kitől egy nagy betegségbőli kigyógyitásáért egy Ízben
