Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
27. §. A gyógytan a szerzetesek kezében
71 korlat mezején azonban már számos és jó fölfedezéseket, megfigyeléseket tettek; a kórjelek közt nagy figyelmet és jelentőséget fordítottak a vizeletre. A vegytan első bölcsője az araboknál lelhető föl, e szerint arab találmány; ők voltak az elsők, kik ásványi szerekből gyógyszereket készítettek ; tőlük származik az a I c h i m i a; továbbá az első felszerelt gyógytárt arabok állították fel, jelesen Almansor kalifa Bagdádban 754-ben nyitotta meg az első gyógyszer- tárt; sőt az első gyógyszermű könyvet — dispensatorium — is a 12-ik században a bagdádi kalifa háziorvosa adta ki, mely aztán az arab gyógytáraknak mintául szolgált. Az arabok ismerteték meg velünk a mannát, sen- nát, tamarindot, kámfort, higanyt, pézsmát, a cukrot méz helyett, a lepárolt vizet, borlelt, roób készítését. Főgyógyszerök volt az arab orvosoknak az ásványi, meg az izgató és bóditószerek, kiválólag kedvelék és alkalmazták a szépítő szereket, szerelmi bájitalokat — aphro- diziaca, — elhanyagolák ellenben a sebészetet és szülészetet. §. 27. A gyógytan a szerzetesek kezében. Fő menhelyet találtak a tudományok és különösen a gyógytan — a középkor sötét ideji alatt a zárdákban a szerzetesek között, kiválólag a bencések voltak azok, kik a gyógytannal legtöbbet foglalkoztak. — Ugy- látszik a 6-ik században jutott be a gyógytan a zárdák falai közzé, a mikor Cassiod orus orvos a bencések közzé fel avatá magát. Az ily szerzetes iskolák eleinté Galen tanaihoz alkalmazták magukat, de idők folytán attól merőben eltértek az által,
