Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

27. §. A gyógytan a szerzetesek kezében

hogy bojt, ima, ördögűzés, mise hallgatás és tartás stb. efféle vallási szertartásokat vegyitettek abba. Lassanként az ily szerzetes zárdák annyira kinőtték magokat : hogy valóságos orvosi iskolákat szerveztek, minők voltak például a Monte Cass inói zárda iskolája (830), melynek hírnevét a 9-ik században Constantinus Africanus alapította meg, továbbá a hires Salem ói iskola, mely a 10-ik században keletkezett, s a 11-ik s 12-ik századokban állott virágzata tetőpontján, a mikor Gariopontus, Copho, Nicolaus praepositus, Joannes és Matheas Plate- a r i u s voltak tanárai. — Ki ne ismerné e korból amaz elterjedt, világhírű egésségtani szabályokat, melyeket ez iskola szerkesztett? ... Mutatványul lássunk belőle itt nehány versszakot :

„Anglorum Regi scribit schola tota Salerni „Si vis incolumem, si vis te vivere sanum:

„Curas tolle graves, irasci crede profanum,

„Parce mero coenato parum! non sit tibi vanum „Surgere post epulas, somnum fuge meridianum,

„Ne mictum retine! ne comprime fortiter anum „Haec bene si serves : tu longo tempore vives!“

15. „Esca, labor, potus, somnus, mediocria cuncta „Peccat si quis in his, patitur natura molestis, „Surgere mane cito, spatiatum pergere sero,

„Haec hominem faciunt sanum, hilaremque reliqunt „Si tibi Medici deficiant, medici tibi fiant „Haec tria : mens laeta, requies, moderata diaeta!“

43. „Ver, autumnus, hyeras, aestas dominantur in anno „Tempore vernali, calidus sit aer madidusque,