Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

26. §. A gyógytan az Araboknál

69

ll-ik század végén s a 12-ik elején, lakott Bagdádban, és Damaskusban meghalt 1122. A régi írók közt egyedül ő az, ki acologiát = műszertant irt, s a sebészi műtételeknél szükséges eszközöket pontosan leírta, útmutatást adván egyúttal, hogy a műtéteknél miképp kell azokat kezelni. — Nevezetes munkája van arról is, miként kell az ásványokból, gyökerekből, füvekből stb. gyógyszereket késziteni. „De praeparationibus Medicinarum“. Venetiae 1589.

Legnagyobb virágzatát érte el az arab gyógytan Spanyolhonban Cordovában; a kordovai iskola hires tanárai s tanítványai Aben-Zohar Sevillából, élt a 12-ik században, a legtanúltabb, legfelvilágosultabb az arab orvosok között, ki a gyógytan tanulásához bár jókor hozzá kezdett, mert azt atyjától is tanúlta : mindazáltal a praxishoz csak akkor fogott, midőn a 40. évet meghaladva, elég higgadtnak tartotta magát arra, hogy a nyavalyák különböző kórjeleit a természetre való vigyázás, józan gyakorlott ítélő tehetség nyomán fölfogva, szerencsés orvoslást tehet. — Koránál tisztultabb gondolkozás módját mutatja az is, hogy az úgynevezett universalis, vagy minden betegség ellen való gyógyszer létezését tagadta, kinevette, az astrologusok jövendöléseit vén asszonyi mesének tartotta. — Meghalt 1168-ban. Leghíresebb müve AI Theisir —az orvoslás módján való igazítás. Aben-Zohar de recti fi catione, et facilitate ne medicationis, et cum castigatione Hiersurian. Vénét. 1496. 1514. 1519. — Továbbá irt „de febribus“ latiné per Casparum Bindonum. Vénét. 1576. Irt továbbá a fördőkről is egy értekezést. Lássd „de balneis omnia, quae exstant apud Graecos, et Latinos, et Arabes. Vénét. 1553.

A ver roes (másként Ebn Roschd.), Cordovából, 1149—1206, leginkább bölcsészi művei maradtak fen, or-