Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

26. §. A gyógytan az Araboknál

68

(Al-Razi) Persiából, eleinte a bagdadi kórház főorvosa, később pedig Almanzor kalifa udvari orvosa. Cordovában halt meg 80 éves korában. Igen sok orvosi művei maradtak ; nevezetesen : A1 m a n s o r X. könyvben = rendszer az egész gyógytanra, a két első könyv tartalmaz élettant, a 3-ik tápszerek minőségéről tanít, a 7-ikben sebészet foglaltatik, a többi 6 könyv a gyógygyakorlatról értekezik. E mű oly sok ideig volt kézikönyv az európai egyetemekben, hogy ezt még 1617-ben is tankönyvül használták a tanárok több tanintézetekben. Másik jeles müve Rhazesnek „El- chavi, seu Continens“—Hippokrates és Galen műveiből van kiszedegetve; továbbá „Aphorizmák“ 6 könyvben ; ezek közt legértékesebb a himlőről való értekezés, melyben a jóindulatú himlőt a roszneműtől már megkülönbözteti, mindegyiknek ismejeleit, gyógymódját is egyszersmind leírja. Lásd „de ratione curandi pestilentiam. Arabice et latiné edidit Joh. Channing. Lon- dini 1766. 8°.

A következő században híresek voltak az arab orvosok közt a héber származású Izsák ben Soli man és a párz Ali ben Abbas; a 11-ik században Ebn AI Dschez- zar, és az ifjabb Mesue, de legkitűnőbb volt köztük a tudományos képzettségű Avicenna (Ebn Sina), született 980 Affhanában, 1036. Legnevezetesebb orvosi műve a „Canon Medicinae“ 5 könyvben, mely a 16-ik századig klassikus könyvnek tartatott csaknem minden európai orvosi egyetemekben, s magyaráztatott ennek tartalma; s reá számtalan „jCommentariusokat“ írtak. Legjobb kiadása „Canon Medicinae, exGerardiCremonensis ver- sioneetAndreaeAliagiBelunensis castigatione, nunc vero a C ost a eo recognitus. Vénét. 1608.

Al bukás is vagy Albu-Kasem Tarobból, élt a