Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

25. §. A gyógytan a népvándorlás alatt és után

66

az egyes tüneteket, mint inkább az összes kórjeleket vette figyelembe, azok szerint intézendő a gyógykezelést. Bélférgekről szólló értekezése — mely neki tulajdonittatik — azon korhoz képpest elegendő tartalommal bir.

Aétius amidai születésű, Kr.után 540, nagyhírű orvos a keletrómai birodalomban, a konstántinápolyi testőröknél „Comes obsequii“ — az orvosi művekből egy kivonatot irt össze; a gyógyszerek titkos erejében hitt.

Paulus Aegineta (Aegina szigetéből való), meghalt 668, ügyes sebész és szülész, ki e szakmákban az egész középkor orvosai előtt példány és tekintély volt. Az összes orvostanból irt egy jól kidolgozott rövid kivonatot „etuto^u^ ßißha £7iTctlí hét könyvben.

Theophilus Protospatarius, vagy Byzantiacus, Ileraklius császár udvari főorvosa a 7-ik században, ki a bonc- és élettani tudományokban önálló munkássága és felfedezése által maradandó emléket állita magának az által : hogy a szagidegeket ő fedezte föl.

Szólanunk kell itt végre még az e korban elhiresült alexandriai iskoláról is, a hol nyerték nagyobb részt e korszak orvosai is kiképeztetésöket, hol időközönként hires orvosok is tűntek föl mint Palladius stb. — Ez iskola fentartá magát a 7-ik századig, a mikor t. i. az arabok meg- hóditák Egyptomot, s az alexandriai tudomány-egyetemet hires múzeumával együtt megsemmisítették, tömérdek milliókat érő könyvtárát, 800,000 kötet írott könyveit, melyeket a Ptolemaeusok századokon keresztül lankadatlan buzgalommal gyűjtöttek egybe, azon téves sophisma alapján : hogy ez iratok vagy olyanokat tartalmaznak, melyek a koránban is meg vannak, tehát ekkor feleslegesek; vagy olyanokat tanítanak, melyek a koránban nincsenek meg, ez esetben tehát károsak veszélyes tartalmúak — megégették!