Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
22. §. Az orvosok helyzete a Rómaiaknál
52 Julius Caesar volt az első római, ki az orvosok e nyomorult helyzetét, s a gyógytannak ily méltatlan képviseletét belátva, a rómaiak közt dívott előítéleteket lerombolta, s az orvosok helyzetén segített. 0 az orvosok számára tudományos kiképeztetést eszközölt, polgári jogot adományozott nekik, hogy ez által mintegy megnemesítse foglalkozásukat, s buzditá a rómaiakat hogy e pályára lépjenek. Utódja Augustus császár alatt az orvosok helyzete ismét javult. Ugyanis házi orvosa Antonius Muza — ki elsőben római szabados volt — egy ízben őt életveszélyes bajából kigyógyitván, a császár e fölötti örömében az összes orvosi rendet egyszer mindenkorra felmentette mindennemű teherviseléstől, Muzát pedig sikerült gyógyításáért római lovagrangra emelte s számára képszobrot emeltetett. Az Augustust követő császárok alatt az udvari orvosok befolyása a kormányzatra tetemes lévén, a mennyiben többen közzülök az uralkodókkal intim összeköttetésben is voltak; az orvosi rend helyzete elég fényesnek vala mondható; különösen pedig a császári testorvosoké, mert egy ilyen orvosnak rendesen 14,000 tallér évi fizetése volt; sőt Stertinius orvos Claudius császártól 30,000 tallért kért és kapott, mint a mennyit állítása szerint magángyakorlata is jövedelmezett évenkint. Az orvosok száma a mily kevés volt ez ideig, most minthogy bő díjjazásban részesültek, s fényes állásban voltak — annyira elszaporodtak, mint eső után a gomba, csak úgy termettek a sok szem-, fül- és fogorvosok! Neró császár háziorvosát Andromakhust „a r c h i a t e r“-ré főorvossá nevezte ki, mi által rendfokozatot hozott be az orvosoknál, mert az arkhiateri állomás, a többi orvosoké felettinek lön elismerve. — Ugyancsak egyes gazdagabb városok is követték e példát, főorvosokat tartottak, kiket
