Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
22. §. Az orvosok helyzete a Rómaiaknál
53 „archiater popularis“ néven címeztek, őket rendes évi fizetéssel ellátták, s a többi orvosok feletti folügyelettel, ellenőrködéssel megbízták, ezek azután a szegényebb sorsú betegeket díj nélkül köteleztettek orvosolni, s az orvosi pályára lépni kívánó tanoncoknak e tudomány elemeiben útmutatást, oktatást adni tartoztak. E korszakban már minden római légiónak, sőt csak nem minden csapatnak — cohors — rendes orvosa volt, kik táborozás alkalmával a betegeket vagy sebesülteket orvosolni, ápolni tartoztak. A római polgári törvény ótalmába vévé az orvost, biz- tositá annak jogait, adózás és mindennemű közterhek viseletétől fölszabaditá az orvosokat családjával és vagyonával egyetemben; a római törvénynek ide vonatkozó cikkeit legyen szabad ide csatolnunk. Digestor. Libr. L. lexl. „Medicorum quoque ea- „dem caussa est, quae professorum, nisi quod justior, quum „hi salutis hominum, illi studiorum curam agant; et ideo „his quoque extra ordinem jus dici debet.“ — Codicis 1 ibr. X. lex 6. „Medicos et maxume archiatros, vel exarchiatros, grammaticos, et professores alios „literarum, et doctores legum, una cum uxoribus et filiis, „nec non et rebus, quas in civitatibus suis possident, ab „omni functione, et ab omnibus muneribus vel civilibus, vel „publicis immunes esse praecipimus, et neque in provinciis „hospitem recipere, nec ullo fungi munere, nec ad judicium „deduci, vel exhiberi, vel injuriam pati; aut si quis eos „vexaverit, poena arbitrio judicis plectatur. Mercedes etiam, „eis et salaria reddi jubemus, quo facilius liberalibus studiis „et memoratis artibus multos instituant.“ — Lex 11. „Grammaticos, oratores, atque phylosophiae praeceptores, nec „non etiam medicos, praeter haec quae retrolatarum sanctio-
