Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
22. §. Az orvosok helyzete a Rómaiaknál
51 ben ott használnak (ezek alatt ők a mai kesersós vizeket értették), hol ürítések szükségeltetnek; a gőzfürdőket mindenféle tagfájások, az iszapot daganat ellen javasolta. §• 22. A orvosok helyzete a Rómaiaknál. Az orvosok helyzete és állapota a római államéletben különösen eleinte nem valami irigylésre méltó volt! A szép művészetek iránt — ezek közt különösen a gyógy tan iránt — annyira ellenszenvvel viseltettek a szabad római polgárok, hogy orvosnak lenni római fogalom szerint egy volt a becstelenséggel; s valóban e tudománynak köztük csak rabszolgák, szabadosok és idegenek, különösen görögök voltak képviselői, s ily alacsony sorsú egyének kezében lévén a gyógytan, a kellő tekintélyt az ki nem vívhatta a rómaiak előtt; egész a császárok idejéig soha erre a pályára született rómaiak nem adták magokat, akkor is először csak az elméleti részre, a praxisra pedig még ezután is soká! Minden gazdagabb római polgárnak volt saját orvosa, ki a rabszolgánál valamivel többre becsültetett ugyan, de ki azért rangjára nézve rabszolga vagy legfellebb szabados lehetett. — Cató a szigorú censor rabszolgáit a gyógytanra önmaga képezte (a római nép számára irt is egy népszerű gyógytant ily címüt : „Commentarius, quo medeatur, fdio, servis, familiaribus“) s miután őket valamennyire e tudományba beavatta, a gazdagabb római polgároknak nagy nyereség mellett eladogatta. A delószi rabszolga vásáron — mely e nemben a leghíresebb volt — római árszabály szerint egy orvost 60, egy irót 50 aranypénzen lehetett vásárolni. 4
