Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
21. §. A fürdők a Rómaiaknál
50 törődhetett. — Égj ilj fördőintézet alkatrészeit tévé először is a külső oszlopzatos tornácon kívül egy térés tágas vetkező szoba, melyet apodyterium vagy frigidarium- nak neveztek; innen a feredő tágas köpenybe burkolva a langyos terembe, vagy tépidáriumba lépett, ott lassanként a meleghez szokván, aztán vagy meleg vizmederbe ment — solium calidum — ha egyszerű melegvíz fördőbe szándékozott, vagy egy melegebb légü osztályba — caldarium — s onnan végre a nagy hőségü gőzterembe — sudatorium — lépett, melyben a mi gőzfördőinkhez hasonlólag izzasztá magát. — A meleg viz, vagy gőzfördő után szokás volt hideg vizfördőbe — solium frigidarium — menni, vagy leöntéseket — psychrolusia használni, a mai zuhanyhoz hasonlókat. Ezek után a fö r d ő- szolgák — xystarchak — a test dörzsölését vették munkába mit szivacscsal, s egyébb zsuroló szerekkel vittek véghez"). A fördés végeztével illatos kenőcsök és olajokkal kenették be magokat, s a langyos légü osztályban pihenésnek adták át magokat, az öltözködésnél a gazdagabbak nem mulasztottak el ruhát változtatni. A fördők használata gyógytani szempontból következőleg rendeztetett : Celsus a hideg fördőt — melyet gyógytani célokra elsőben Antonius Muza használt, Augustus császár betegségében — idült szemlob, fejzsába és nátha ellen ajánlá, a meleg fördőt forró lázasbajokban, a langyos fördőt pedig hosszadalmas fogyasztó lázakban tanácsolta; Plinius szerint a kénes fördők idegbajok ellen használnak, a timsósviz pedig hüdötteknek való, a salétromos vizek ellen') Lásd PeteZsi gmond tr főidőkről irt értekezését — melyekből van e cikk átvéve. Megjelent a Gyógyászat 1862-ik évi folyamában 22. 23. stb. számokban.
