Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
21. §. A fürdők a Rómaiaknál
49 A gyógyszerészek következőleg voltak osztályozva a rómaiaknál: első- vagy alosztály volt az „a roma tar iu- s ok“ vagy másként „pi g m e n t a r i usoké“ (mostan a dro- guisták vagy gyógyfűszeres kalmárok), kik fűszer, szépítő tárgyak, festékkereskedéssel foglalkoztak; a 2-ik vagy közép- osztályt képviselték a„seplassariuso k“, kik tapasz és más egyetemes szerekkel kereskedtek; a 3-ik vagy fölső osztályban voltak a „m e d i ca m enta r i u s ok“ vagy „p ha r ma- kopolaeak“, ezek összetett szereket — confecta, mixtura — tartottak, s innen „con fect i o na r ius“oknak is hivattak, minthogy ismert vények szerint előre elkészített gyógy- szer-vegyüléket árultak. A fördők átalán véve az ókor minden népeinél, de különösen a rómaiaknál voltak rendkívüli nagy divatban, s használtattak sok betegségekben. A görögöknél az ásványos fördők Eskulápnak voltak szentelve, ezen istenség templomával, szobrával voltak ellátva; s különösen a hévvizek oly nagy tiszteletben részesültek : hogy azokat a nagy Aristoteles is szenteknek nevezte. Hires fördőhelyek voltak a görögöknél a lernei, körönéi, petrei, pergamói gyógyforrások. A római nép még a görögöt is fölülmúlta fördés dolgában, mert Ivr. születése táján Augustus alatt, csak magában Rómában — ide nem számítva a vagyonosabbak saját házánál rendezett magánfördőket — 900 közfördőhely létezett, a melyek közzül a nevezetesebbek egész 1600 fürdőmedencével voltak ellátva, melyekben 3200 ember egy időben §. 21. A fördők a Rómaiaknál. 4
