Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

20. §. Az Eklektikusok iskolája

48

hogy gyakorlatból tudta, hogy ezt célszerű minél távolabb eszközölni a beteg résztől), tudta hogy az idegek a fejből veszik eredetöket, s az érzékiségnek eszközei. A cholerát pontosan leírta, tudomása volt annak ragályos voltáról is, mert a gyógyszerek kimerítése után menekvést ajánl az orvosnak (at contra si omnia vomitu rejiciat, sudor perennis affluat, frigeat, et lividus fiat (aeger) pulsus etiam prope exstincti sunt, et vires cadant, cum ita inquam se res habuerit : inde honestam fugam capessere bonum est.). Gyógy- gyakorlatában mérsékeltebb volt minden kortársainál.

Herodotus Kr. után 120 évvel egy hólyagos himlőhöz hasonló járványos kórt észlelt.

Posidonius, az idegkórtan megalapítója, az efézusi Magnus Markus Aurelius udvari orvosa, ki Themison kora óta a gyógytan mezején tett találmányokat és vívmányokat leirta.

Antillus nagyszerűen előmozdító a sebészetet és bel- gyógytant, a torokgyíkban ő már alkalmazó a gőgmetszést, az agyvizkórban a bemetszést, és a hályog műtétéinél némi lényeges javításokat, módosításokat hozott be.

E korszakban látjuk ugyancsak föltűnni és szerepelni a medica mentariusokat vagy gyógyszerészeket. Említve volt miképp eleinte magok az orvosok késziték el a gyógyszereket, és ez századokon keresztül igy is történt; de miután a római államéletben az orvosok fényes állásra vergődtek és meggazdagodtak (innen maradt fen a közmondás is „dat Galenus opes“), a gyógyszereket többé nem magok készítették, hanem az illatszer árusokkal — kiknek Róma különben is bővében vala — készitteték el, ezektől rendelték meg betegeiknek a már kész kenőcsöket és más szereket, a melyekkel eleintéu igen nagy ámításokat követtek el.