Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

20. §. Az Eklektikusok iskolája

47

Scribonius Largus (Designatianus), rhodusi születésű Kr. után 50 évvel, ki a főfájásnál legelsőben alkalmazta a villámot, azt ajánlván : hogy a főfájásban szenvedőnek fejére eleven rája halat kell oda tartani, mely gyógyszert Dioskorides is elfogadott (Capitis dolorem quemvis veterem et intolerabilem protinus tollit, et in perpetuum remediat torpedo viva nigra, imposita eo loco, qui in dolore est, donec desinat dolor, et obstupescat ea pars.). Claudius császár szabadosához C. Julius Calistushoz irt egy müvet „de compositione medica mentőm in“, kiadta 1786 Strassburgban Bernhold.

Phyl umen os Kr. után 80, leginkább a szemgyógyászat és szülészettel foglalkozott, mely utóbbi azelőtt csupán bábák által gyakoroltatott.

Azonban mindezeknél sokkal több volt a cappadociai Aretaeus Kr. után 81 évvel, az eklektika iskola leghíresebb tanítványa, Hippokrates óta a legjobb észlelő. — Aretaeus művei „de caussis et signis acutorum et diuturnorum morborum“, libr. IV.; másik műve „de curatione acutorum et diuturnorum morborum“, libr. IV.; mind a két mű csonka, de melyek oly szabatosan, tiszta felfogással irvák, hogy azok az ó kornak reánk hagyományozott örökségei között a legklassikusabb becsüek közt foglalnak helyet, letudva belőlök azon kor rovására némi kis könnyen megbocsátható botlásokat, például hogy a leprának azon hibás leiratát adta, miszerint a bélpoklos bőre az elefántéhoz hasonló, a honnan eredt annak „elefantiasis“ neve. — Aretaeus minden betegség leírását a megtámadott testrész leírásával kezdi meg, mi azt tanúsítja : hogy a bonctanhoz is értett, tagadja hogy a karnak véredényei különféle belrészekbe vezetnének (mégis mindég érvágást rendelt a lobbal ellenkező oldalon, mint-