Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

20. §. Az Eklektikusok iskolája

46

azonban balul ütött ki, mert útjában a kifejlődött kéngőz által raegfojtatott, s ekként tudományos kirándulása és tud- vágyának áldozatául esett, — de nem mint sokan álliták a Vezúv kráterébe esett.

Philo, a sok ideig szerepelt „compositum narcotico phi Ion i um“ feltalálója (állott fehérbors, cassia, hyosciamus, daucus-crocus, castoreum, myrrha, zedoaria, pyrethrum, spica indica, opium, méz és borból, minden nehezék tartalmazott másfél grán ópiumot).

Servilius Damokrates, egy universalis = minden betegségben hasznos szer és ellenméreg föltalálója, mely világhírű szer egész a XVII-ik századig szerepelt, állott körülbelül 50 különböző vegylilékből, minők voltak p. o. a kálmos, gégevirág, ezerjófű, kosbor, szekfű, linka, rózsa, bors, sáfrány, hodany, bor, méz, mákony, galóca, myrrha, styrax, nardus, scordium stb.

A krétai Andromachus Nero testorvosa, hasonlag egy jelenkorig használt szernek a „theriaka“-nak feltalálója.

Dioskorides Pedanius Anabarzaból Ciliciából Kr. után 64 évvel, első tekintély a gyógyszertan és növénytanban egész a reformátio idejéig, sőt műve keleten még most is a legjobbnak tartatik. Irt „de materia medica“, libr. V.; — „de Alexipharm acis“, libr. II. = méregellenes szerekről; •— „de Euporistis sive facile parabilibus medicamentis“, libr. II. Dioscorides a növények orvosi leírására szoritkozik, nem ügyelvén a kórokokra, sem az adagot az életkorhoz nem viszonyítván.

Vectius Valens Claudius császár házi orvosa, kinek neve a történelemben is ismeretes a császár neje Messaliné- veli botrányos szerelmi viszonyról. Coelius Aurelianus neki tulajdonit egy müvet a nyak lobról, de mely hihetőleg elveszett.