Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
20. §. Az Eklektikusok iskolája
43 évvel. Az egésznek veleje röviden ez : az élet főkelléke a lélek, mit ő „pneuma“ néven nevez, — az emberben van ily pneuma 3-féle, u. m. szellemi — psychicum, — természeti — physicum — és állati — animale. A betegségeknél ezek közzül egyik vagy másik szenved változást, nevezetesen vagy ritkább vagy tömöttebb, vagy szárazabb vagy nedvesebb, vagy hidegebb vagy melegebb, mint rendes állapotban szokott lenni. E silány állítmányt — melynek a gyógytan történetében alig akad párja — de melynek mind a mellett sok követői akadtak az orvosok között, tovább fejleszté tanítványa a spártai Agat binos Kr. után 81, de ez már egyúttal tágított is mestere állítmányain, a mennyiben annak merev tanait igyekezett az empyrikusok és metho- dikusok tanaival összhangzatba hozni. §. 20. Az Eklektikusok iskolája. Alapítója volt Arkhigenes Apameából Kr. után 97, Agathinusnak tanítványa, ki a dogmatikusok, empirikusok, methodikusok hitelveit a pneumatikusokéival összekötve, abból nem annyira kiválogatta a jót, mint inkább a jónak látszót összekeverte, s egy egészszé alkotta. A különböző rendszereknek ily módonni összeolvasztása, és kiválogatásából egy új rendszert, új iskolát állított föl, mely minden, az orvostanban ez ideig divott rendszereknek ellent mondva, azokból azt vévé föl s választá ki, a mi neki jónak látszott, így alakult a gyógytanban az eklektikusok = válogatósok , vagy mint némelyek még nevezték episyntheti- k u s o k rendszere. Az itt említett iskolák és rendszerekhez sorakoztak az
