Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
16. §. A tapasztalati iskola s hívei
38 állatnak, például kígyónak, skorpiónak, mérges pókoknak, más ártalmas rovaroknak marásából eredt sebeket behegeszti, csak a sebre kell illeszteni azt, hogy a mérget belőle magába szíjjá, mint a delejtü a vasat. A kő oly nagy mint a fenyves madár tojása, szivacsos, kékes, szag- és iznélküli, nehány ponton fekete, mint a kályha rácson megfőtt bab. Ha valakit a kigyó megmar : kölcsön kéri a követ, oda illeszti a sebre, a kő azonnal megváltoztatja színét, bágyadt szürke lesz, de mihelyt vége van a műtétnek, a követ rögtön tejbe mártják, mire a beszivott mérget kibocsátja magából, és ismét visszanyeri rendes színét; a kő nem természetes képződmény, mint Dumas is — kinek kaukázusi úti naplójából vettem át e jegyzeteket — helyesen megjegyzi; ő párt orvosok által összeállított ellenméregnek tartja e követ, de e gyanitmányát nem indokolja, én azonban e követ a történelem alapján, sokkal valószínűbben! a Mithridates által feltalált, s most említett ellenméregnek tartom, s e hitem mellől mig valaki az ellenkezőről meg nem győz, el nem állok! Valóban! a tudomány iránti tekintetben igen nagy szolgálatot tenne azon tudományos testület, — mert hiszen a kőnek ritkasága, és igy szerfelett áros volta miatt egyes embertől ezt alig kívánhatni — mely egy ily kőnek megvételét s vegybontását eszközölné! Megemlíttetnek még e korból az empirikusok közzül Zophyrus, és a hires növénytudós Krateras Kr. előtt 80 évvel. E tapasztalati gyógyászoknak — kik a gyógytan felvirágzására mitsem tettek, sőt úgy szólván annak ártottak — legfőbb érdemök abban áll, hogy a gyógyszertant sok öntaláhnányu szerekkel gazdagították, ők találták fel s hozták be a gyógyszertanba a máig használatos beléndeket —
