Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
14. §. Aristoteles és iskolája
32 ben, a táplálás és szaporítás szerveit, azokat csaknem mindég az állati működésekhez hasonlítván. — Szerinte a mag növényi tojás, melynek egy része a szár képzésére, más része pedig a csira táplálására, s gyökerek kifejtésére szolgál, melyeket úgymond mintegy gyomornak tekinthetni, hol a növény tápláléka előkészíttetik és kiválasztatik, az ekként készült tápnedvet rostos hajcsövek szívják föl, és egyébb edények, melyeket Theophrastus idegeknek nevez, s melyek mint az előbbiek egészen a virágokig és gyümölcsig nyúlnak, belül van a bél, a növényélet legfontosabb létszerve, melyben a gyökérnedvnek összekapcsolása megy véghez a kiegészítő meleggel, s az egész kéthártya közzé van zárva, melyek közzül a külső az epidermist helyettesíti, a másik egyedül a fásnövények sajátja, a sajátképpeni kéreg. A növény-élettan első teremtője tehát — mint ezekből látható — Theophrastus volt. Irt még ezen kívül Theophrastus ásványtani értekezést is, mely a maga nemében a legelső; a mű ugyan tökéletlen, de mintegy csirájában levő tudomány első zsen- gélye, figyelmet érdemel, már csak azért is, mivel benne értekezik vagyis jobban mondva elmélkedik is a fölött, miképp alakultak a testek a földgömb belsejében. Szerinte némelyek a vízből veszik eredetöket, ilyenek az ércek, arany, ezüst, vas; mások ellenben a földből u. m. a drága és közönséges kövek stb. Theophrastus értekezése a fémekről elveszett, csak az maradt ránk, melyben szól a kövekről és azok sajátságairól, a márvány és alabástrom különböző nemeiről, a markazitról, a tájt kőről, a lipari kőről, a kőszénről, mely Liguria s Elisben ásatott ki, a cárbunculusról, mely Görögországba Carthagóból és Massiliából hozatott; a karniolról, mely Szárdiniából jött, a smaragdról, melyből a legszebb Scythiában és Bactriánában termett; az ámbra
