Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
14. §. Aristoteles és iskolája
31 képviselve voltak; Theophrastus irta a legelső leiró fü veszet tant, melyben följegyezte, hogy az éghajlatnak a növények életére minő nagy befolyása van, megírta melyik növény hol tenyész legdúsabban, — mint diszlik a kyprus Kréta szigetén, — a centaurea Elisben, — a cedrus a Libánú- son, — a berkenye Árkádiában, — a barack a Nil folyó partjain, — a tamarind Meander mellett, — a jegenye Acheron partjainál, — az olajfa az Alpheus mentében, — a pálma Babyllonban, — a tölgy Kyprus szigetén, — hogy a make- doni fenyő szépségre meghaladja a többieket, még a Parnassus fenyőit is; — a pálma Göröghonban terméketlenné válik, — Egyptomban sokáig zöldéinek a fák, — a füge és szőllőtő soha sem hullatják el leveleiket Elefantina mellett. Előszámlálja Theophrastus Göröghon növényeit, mintegy 500 fajt, — mely szám a ma ismert fajokhoz képpest végtelen kicsiny, — de ugyanott megemlíti, hogy az erdei növényeknek nagyobbára még nevök sincsen; — leirja a koronás virágokat is, a melyekből költők, tudósok, győzők számára fonattak a koronák; ilyenek voltak az ibolya, nárcis, hegyi szélrózsa, jácint, iris, lychnis (mécsvirág), liliom, amarachus, kakukfő és a rózsa, melynek fajai közt különösen kiemeli szagára nézve a kyreneit, szépségére nézve a száz- levelőt, mely Philippi környékén miveltetett. — Sőt mi több! értekezik ő még az illatszer készítésről is, mit a legfinomabb mesterséggel tudtak előállitani a görögök"), megemlíti melyik illatszernek minőhatása van az állati szervezetre, különösen az agyra. De a mi valódi becsiivé teszi Theophrastus műveit, az a növények élettana. Két dolgot vizsgál ő a növény’) A szigorú spártaiak kiűzték városukból az illatszer készítőket; Solon törvényeiben eltiltá a férfiakat az illatszer árulásától.
