Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
13. §. Plátó és a dogmatikai iskola
25 hit, melynél fogva a meghaltak földi maradványai oly gondosan őriztettek, nem engedő tanulmányozni a test bámulatos szervezetét. A holt tetemet nem volt szabad fölnyitni, becstelennek tartaték az, a ki hozzá nyúlni merészelt, s a parazitok (élődiek, szegények) kik a bebalzsamo- zás végett annak oldalait nyiták föl, elannyira gyűlölteitek, hogy a megholtnak rokonai kövekkel hajigálták őket. §• 13. Plátó és a dogmatikai iskola. Kitűnő helyet foglal el a gyógytan történetében a magas röptű, éleselmű bölcsész Plátó, élt Kr.előtt 429 — 348-ig; született Aegina szigetén a Kádmús és Solon családjából, az ő tanait nyilvános — exoterikus — és titkos — eso- terikus tanokra osztályozzák, melyeket ő mesterének Sokra- tesnek példájára párbeszédekben — melyekben oly remek, hogy senki őt ebben felül nem múlta — adott elő; előadásaira magas állású egyének is eljártak, s tanítványai, mert Plátó Akadémús kertjében gyűltek össze — e helyről aka- démikúsoknak neveztettek. Plátó egy vendégség alkalmával, hirtelen rosszúl lévén meghalt. — A Plátó hirdette tanokból keletkezett az úgynevezett dogmatikai iskola a gyógytanban, melynek alapelvei röviden ezek valának: az élet áll tűzből és lélekből — pneuma — a lélekben székelnek az ész sajátságos isméretei, melyeket Plátó eszméknek nevezett; — a lélek önmagában működő erő, s a testteli egyesüléséből ered az értelmes és értelem nélküli rész. — A test elemeinek rósz aránya okoz minden betegséget; ha régi kemény izom részek megromlanak : abból lesz csípős fekete epe; ha új izom részek romlanak meg : lesz belőle
