Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

9. §. A gyógytan Hippokrates előtőt a Görögöknél

— 16

és a mű, mely a régi hitnek lassú megsemmisítését tűzte ki célúi, bevégezetlen maradt.

Tárgyunkon s körünkön kívül esik Pythagorásnak tanait itt előadnunk, legyen elég a természeti- és orvosi tudományok körébe eső fölfedezéseit megemlíteni. A nemzés tárgyában ő tette amaz élettani felfedezést, hogy „az állatok nemzése mindég mag által történik — közösülés után minden állat elbágyad — alvás közben a vér nagyobb mennyiségben tolúl a szív és fő felé — továbbá a mai napig is rejtélyes algorithmust ő találta föl — a víznek léggé s ennek ismét vízzé való változását tanította, tudomással birt az égi testek pályafutásában létező összhangzatról, a földnek ferde állásáról és forgásáról, kitalálta azt is, miképp az égi testekben két egymással ellenkező erő lakik, mely a görbe vonalú haladást idézi elő; a központi tűz kisúgárzása a lélek, azon lény, mely magától mozog, és más dolgoknak is mozgást ad. Pythágorás a lélek halhatatlanságát tani ti : azonban nem bizonyos! valljon ő állitotta-e föl a lélekvándorlást, vagy pedig ezt később tanítványai keverték bele. — A krótoni Alkmcon volt az első, ki az álom elméletét megírta, különös bonctani és élettani értekezést irt, a tüneményeket a részek szerkezetének vizsgálata által igyekezvén megfejteni.

Kitűnő helyet foglal el az ekkori gyógytan körében még az agrigenti Empedokles, Kr. előtt 440, „az istenek barátja“, a jós, kinek „természet és halál engedelmeskedtek“. — Empedokles hosszú aléltságból hozott magához egy nőt; miért is azt mondták róla, hogy halottakat támasztott föl, az ágrigentieket megóvta a siroccó által okozott ragályos betegségtől, oly módon hogy be tömetett egy üreget, honnan a siroccó fújt, Selinusba pedig forrásvizet vezetett egés- ségtelen mocsárokon keresztül; miért aztán istennek tarta-