Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
8. §. A gyógytan a Görögöknél
12 kéjét és kutyáját elvesztvén, sok keresés után Epidaurosz közelében találta azt föl egy dicsfénytől környezett gyermek mellett, kit a kecske szoptatott, a kutya pedig őrzött, ez volt Eskuláp! kinek aztán tiszteletére különösen Peloponnezusban sok templomok építtettek, hová a betegek gyógyulás és imádkozás végett eljártak; de leghiresebb volt ezen Eskuláp tiszteletére épült templomok között az epidauroszi templom, a melyet „Esk u 1 á p i o n“-nak vagy rövidebben „A sk lepi on“ néven neveztek, holott Eskuláp trónon ülve, lábánál kutyájával, kezében tekergő kígyóval festve ábrázoltatok. A templomban sok szelídített kígyók tartattak, a templom homlokzatára e szavak voltak fölirva : „ide csak a tiszta lelkiieknek szabad belépni.“ E templomra 180 tagból álló papi testület, az úgynevezett „A rtynen“ tanács ügyelt föl, kik egyszersmind orvosok is voltak, s minden évben nagy ünnepélyt rendeztek az orvosisten tiszteletére. A templom környékén oszlopok álltak, melyekre a betegek nevei, s a tett kúrák voltak fölirva, a templom mellett pedig egy nagy terem volt, melybe a betegek bementek, s ajándékaikat, miket az orvospapoknak hoztak — lerakva, lefeküdtek aludni, álmukban megjelent nekik Eskuláp, — vagy is képében hihetőleg valamelyik papja — s füleikbe súgta betegségük nevét, és az ellen az orvosi szereket. A templom környékén erdő és gyógyforrás volt, s Eskulápnak mindenütt oly helyeken építtettek templomokat, hol ásványos vizek, a legüdébb tájék, árnyas erdők s ligetek, dús növényzet, illatfűszeres lég találtattak; annak okáért ne csudálkozzék senki! hogy a betegek legnagyobb része aztán gyógyúlva tért vissza övéihez, s mankóikat a templom falaira aggatva hagyták; mert évezredek után is hány betegek gyógyúlnak meg a gyógyforrások használata, s légváltoztatás után! . . .
