Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
32. §. Paracelsus és tanai
102 jővén, ellenségei föltámadtak ellene, kétségbe hozván, hogy ő valódi képzett orvos volna, országfutónak állították, mindenfelé rágalmazták, majd egy papi rendű egyénnel az orvosi tiszteletdíj miatt össze perelvén, az ügy á báseli várostanács elibe vitetett, mely Paracelsus ellenének adta az igazat, a szakadást ez idézte elő, Paracelsus erre ugyanis egy gunyiratot tett közzé a báseli tanács ellen 1528-ban, minek következtében menekülni kénytelenült. Ettől fogva elkezdett ide s tova kóborolni tanítványaival, holmi gyanús hírű emberekkel, s úgy tengette magát; az ily vándoréletet az orvosra nézve szükségesnek tartván, mert úgymond: „der Arzt soll ein Landfahrer sein; denn Ursacli : die Krankheiten wandern hin und her, so weit die Welt ist, und bleiben nicht an einem Ort. Will einer viel Krankheiten erkennen : so wandere er auch. Wandert er weit, so erfährt er viel, und lernet viel erkennen. Die englischen Humores sind nit ungarisch, noch die neapolitanischen preusisch! — darum musst du dahin ziehen, wo sie sind. Gibt Wandern nicht mehr Verstand den hinterm Offen sitzen? Wer die Natur durchforschen will, der muss mit den Füssen ihre Bücher treten.“ — Vándorlásai közben 1541-ben Salzburgba érkezett, hol lebetegedve nem sokára meghalt. — Állítják miképp valami lakoma alkalmával ellenségeitől egy lépcsőről ledobatva, halálos sérülést kapott, ez okozta halálát. Valóban koponyáján, melyet Salzburgban mutogatnak — egy nagy törés látható is, csakhogy az már más kérdés, ha váljon e koponya valósággal a Para- célsusé ?... Paracelsus tanainak skeletje röviden ez : „minden dolgok egy anyagból, egy kútfőből származnak, melynek neve „Yliaszter“ vagy „mysterium magnum“, ez sem meg nem fogható, sem érzék alá nem eshető valami, sem
