Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
32. §. Paracelsus és tanai
101 Theophrastus Paracelsus Bombastus de Hohenheim, professor Theologiae, artium liberalium et utriusque Medicinae Doctor, Medicus, et Germaniae philosophus, Monarcha Medicorum, et Mysteriarcha, Chemicorum princeps, Hei vetius Eremita“. Származása homályos, némelyek a szász hohenheimi Bombastusok családjából eredtnek tartják, mig mások azt állítják: hogy családi nevén „H ö c h n e r“-nek neveztetett, és amaz csak felvett neve. Állítják hogy apja orvos volt, s anyja egy schweizi zárda koródájának felügyelője lett volna Einsiedelben, és hogy Paracelsus itt született volna 1 493-ban; 3 éves korában libákat őrizvén, egy sertés leharapta heréit, innen magyarázzák a nőnem iránti idegenkedését; az elemi orvosi ismereteket apjától nyerte, ki 1509-ben a bázeli egyetemben iskoláztatta fiát, melyet ez nem sokára elhagyva, az akkoriban divatos alchymisták műtermeit kereste föl; majd ezután Európát utazta be, gyanús emberek, pásztorok, kúrúzslók, fördőszolgák, vén asszonyok gyógytitkait elsajátítandó. — 1523-ban orvosi hire már annyira el volt terjedve, hogy grófok, bárók, hercegek kérték ki tanácsát, 1527-ben pedig Báselbe tanárnak hivatott meg a természettani és sebészeti tanszékre, holott egyúttal városi főorvossá és gyógy- tári fölügyelővé is elválasztatott. Előadásait tanítványai előtt azzal kezdte meg, hogy Galen, Avicenna, Mesue, Hippo- krates könyveit, melyek azon időszellemében a tantermekben egyetemi rendszabályok szerint magyaráztattak — tanítványai szemeláttára, elégette, a tekintélyt azoktól megtagadta, és a latin nyelvet tanterméből kirekesztve, helyette az anyait, a német nyelvet hozta be. Az általa hirdetett új elvek, a régi tekintélyek semmibe sem vétele, valamint egyre terjedő hire neve miatt a baseli orvosi karral összeütközésbe
