Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában

98

cimű müvében rakta le. Mutatványul belőle nehány sort. „Praecepta quaedam generalia ad Medicinam pertinentia, quae autor cum ex gravissimo morbo anno 1560 convaluisset , sibi observanda praescripsit... sunt autem haec

1) Tisztelje a kegyességet, mert ez az igazi boldogság.

2) Tudományát jól megtanulja, gyakorlatilag föl ne lépjen addig vakmerő módra, mielőtt azt ki nem tanulta.

3) A beteghez hivatván nyájas beszédű legyen, s ne tudakozódjék azok után, melyek a beteg egésségi viszonyára nem vonatkoznak.

4) Tegyen kérdést a beteg előtt annak évszámairól, vegye tekintetbe a test szerkezetét, az élet módját, élelmezése minőségét.

5) Vizsgálja meg a vér mérsékletét a test kinézéséből és színezetéből, különösen a test nemesebb szerveit, a szivet, annak működését, az üteret, májat, rászttájakat, visz- ereket, ürülékeket, agyat, vegye tekintetbe mind a kül mind a belérzékek hatályát.

6) Tudakolja a kórjeleket, mivel azok a jelzői a kórnak és a bántalmazott testrésznek.

7) Fürkészsze a kórjelek okát és igy jöjjön a kór biztos meghatározására.

8) Mondja meg a jóslatot, észlelje szorgalmasan a válságos napokat, a kór lefolyását, a csillagok miként állását, és különösen a hóid változatainak rósz jeleit. — Es bárha kétes kimenetű is az ügy, intse barátit, s a beteget biztassa.

9) Ha ragályos a betegség, a beteg környezetét erről értesítse.

10) A köznépnek semmit se beszéljen a beteg gyógyulásáról vagy haláláról.

11) Orvoslásánál elsőben is az étel módját szabályozza, hol valami nagy ártalom nem forog főn, a betegnek egy