Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában

96

Páré Frankhon első sebészévé neveztetett ki, s a királyi udvar előtt annyira kedvelt Ion, hogy azon kevés hugenották közzé tartozott, kiknek életben hagyását a gyászos 1572-ik Bertalan éji vérfördő alkalmával a király meghagyá parancsolatban.

Legnagyobb fokra hágott az orvosok részéről a gyűlölet Páré ellen, midőn ez nehány ez ideig nagy hírben volt s keresett gyógyszerektől, u. m. az egyszarvú csontjától, és a múmiától a gyógyerőt megtagadta!

Párének érdeme, hogy a sebészetet a scholastikusok uralma alól kiszabadította, ő hozta be a gyakorlatba az literek lekötési módját az előtte dívott égetés helyett, továbbá ő hozta be a sérvkötőket, a koronafürészt, ő mutatta ki, hogy a makacs húdrekedés oka legtöbb esetben a diilmirigyek megkeménykedésében rejlik, a fejlékezés ok javalatát is ő volt, ki leglényegesebben megállapította.

Jeles tanítványai — kik mesterükkel együtt a frank sebészet hírét egyszer mindenkoréra megalapították — voltak: Jacques Gu ill emea u, 1550—1613, ki Páré műveit latinra áttevé, a szem betegségei, ütérdag és fejlékezés körül érdemesité magát; P i n e a u, a hires kőmetsző; H a b i c o t, hires tanár; e század elejére esik a Nuferféle császármetszés is.

E korszakban a belgyógyászat terén is hasonló positiv előhaladást találunk mint a bonctan és sebészet körében; hogy azonban az előhaladás itt nem oly szembe szökő, mint ama tudományoknál, az a tárgy természetében rejlik; azon férfiak, kik a belgyógytanra irányadólag befolytak, következők voltak az olasz orvosok közt : Béni ven i Antal, 1506, ki egyes kóresetek feljegyzése és megfigyelése által a kórtani Casuistica első alapítója lett; müve „de abditis nonnullis et mirandis morborum et Sanationum causis. 1506.