Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)
31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában
95 közibük. A sebészek kénytelenek voltak a bohócokkal szövetkezni, s járni vásárokra s búcsúkra, hol aztán dobolással mesterségük dicsérete mellett csőditék magokhoz a népet, s igy vágtak eret, húztak fogat, s végeztek más egyébb haszontalan műtéteket. Az osztó igazságnak tartozunk azzal, hogy itt megemlítsük, miképp a sebészetnek a franciák adtak végtelen lendületet, s elvetett állapotából e tudományt ők emelék a megillető polcra, a férfi kinek ezt köszönheti a tudomány, ki kezdeményező volt Páré Ambrús, 1517 —1590. — Páré párizsi borbélyinas volt, sebészi ismereteit főnökétől tanúlta el, később egy V-ik Károly császár elleni hadjárat alkalmával mint katonai sebész lévén alkalmazva, ott azon tapasztalatot tévé, hogy a lősebek korán sem oly mérges természetűek, mint a minőknek eddig hitték ő előtte az orvosok, és úgy találta : hogy azok sokkal jobban és könnyebben is gyógyúlnak, ha egyszerűen gyógykezeltetnek, mintha az eddig divatozott módon járunk el orvoslásuknál, t. i. mintha a lősebet forró olajjal kiégetjük. — A hadjárat bevégezte után 1545-ben kiadá jeles értekezését Páré a lősebek felett, mely a francia nyelven Írott tudományos művek között a legelső volt, mert az előtt a tudósok latin nyelven Írták volna az efféléket, tehát a francia nyelv iránt ez is egy halhatatlan érdeme Parének! most már mint Sylvius prosectora lépett föl, és egy rövid bonctant adott ki, mely sok ideig a leghasznosabb kézi könyve maradt a sebészeknek. — Ezekkel, valamint kíméletes gyógymódja által Páré hirneve meg lön alapítva, s 1554-ben királyi testsebésznek neveztetett ki, majd a St. Comei tudományos testület tagjai közzé vétetett föl, dacára az egyetem tiltakozásának, mely lehetetlennek állitá, s megtagadá Párétól e megtiszteltetést, azon indokból, mert latinúl nem értett. 1563-ban
