Fekete Lajos: A gyógytan története rövid kivonatban (Pest, 1864)

31. §. A gyógytan története a reformatió korszakában

cég beleegyezésével, halálra ítélteken tévé méreghatási kísérleteit, nevezetesen a mákonynyal mérgezte meg az ily szerencsétleneket, s aztán bontotta föl.

A bonctan terén e 3 korypheuson kívül még maradandó emléket állítottak neveiknek : Fabricius ab Aquapen- dente, páduai tanár, 1537— 1619, ki egyúttal hires élet- tanor is volt, ki legelőbb vévé észre : hogy a viszerek billentyűi a vér középet futó mozgásának ellentállnak. Fabricius a fejlődéstant is lényegesen tisztázni segítette.

Vároli Constant bolognai tanár, 1543 — 1575, az agy eresztékeit, agy szárait vagy oszlopait — crura fornicis — agykocsányt — pedunculus cerebelli — pontosan leírta, a bonctanban általa föltalált „Várói hid“ által van neve örökítve.

Casser Gyula, páduai tanár 1545—1605, 78 ábralapból álló bonctani gyűjteményt hagyott hátra, melyeket halála után 1627-ben adtak ki tanítványai, a hangképzés és hallszervek körül is tett érdekes fürkészeteket.

Bauchin Gáspár, bázeli tanár 1560—1624-ig.

Caesalpini, 1583, florenci tanár, ki a tüdüterek szerkezetéről s működéséről tiszta fogalommal birt. — Ezekkel bevégződik Olaszhonban a bonctan virágzó korszaka a 16-ik század közepe táján, ezentúl a politikai küzdelmek és hánya- tások megbéniták a tudományok és művészetek mivelhetését hosszabb ideig.

A bonctannal atyafias összeköttetésben volt a sebészet előhaladása is, mely ez időszerint a tudománynevet nem is igényelhette magának, lévén ez még mindég fördőszolgák és borbélyok kezében, még a kézművesek, iparosok is oly becstelen lealacsonyító foglalkozásnemnek tartották a sebészetet, mint a hóhérságot, úgy hogy az oly tanoncot — ki valamely sebészszel rokonságban állott — fel sem is fogadták