Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)
Első könyv. Alaki és általános határozmányok - B) Közegészségügyi szolgálat a községekben
58 eljárásokra; e) s a halottkémek által vezetett irományok és jelentések szabályszerű kiállítására. A nem orvos halottkémek számára szükséges szakismeretek a „Halottkémi szolgálatok zsebkönyve" című füzetben vannak összegyűjtve. Ez ismerteti a halottkémek tudnivalóit és kötelességeit, az általuk vezetendő iratok mintáit s a hullavizsgálatnál követendő eljárást. Nevezetesen előadja a valóban bekövetkezett halál jeleit, a tetszhalottak felélesztése körül követendő eljárás, az erőszakos halál jeleit, a fertőző betegségek tüneteit stb. Az oktatás befejeztével a jelölt az oktató orvos jelenlétében az illetékes járási orvos előtt vizsgát tesz s ha azt jól kiállotta, díjtalan képesítő bizonyítványt kap. A képesített egyén nevét a hatósági tiszti főorvosnak be kell jelenteni. Az így képesített halottkém azonban halottkémi szolgálatra csakis azon törvényhatóság területén alkalmazható — bármely községben, — amelyben képesítését nyerte. Rendszeres halottkémül csak feddhetetlen életű egyén alkalmazható; az alkalmazott halottkém működését csak akkor kezdheti meg, ha az előírt esküt letette. A halottkém rendszeresítése és illetékeinek megszabása iránt a községi képviselőtestület határoz s a megválasztott halottkém nevét a törvényhatóságnak bejelenti. A szükséges irományokkal, valamint a halottkémi „Utasítás“-sal a község látja el a halottkémet. Az összes gyakorló orvosok kötelesek a gyógykezelésük alatt állott s elhalt egyének halálának okáról a halottkémnek nyomtatott minta szerint értesítést küldeni. NB. Ez a kötelezettség csak akkor áll fenn, ha akút betegségben elhaltakat betegségük tartama alatt
