Fáy Aladár dr.: Egészségügyi közigazgatás (Budapest, 1912)

Első könyv. Alaki és általános határozmányok - B) Közegészségügyi szolgálat a községekben

31

által kiküldendő választó-tagok számáról jelentést tesz az alispánnak, megfelelő számú vármegyei bizottsági tag kiküldése végett. (Utas. 6. §.)

„Városi (községi), illetőleg körorvossá csak az választható, aki magyar állampolgár, az ország területén orvosi gyakorlatra jogosító oklevéllel bír és a magyar nyelvet szóval és írásban bírja. A rendezett tanácsú városoknak tiszti orvosi szolgálatot teljesítő orvosaira nézve ezenkívül az 1883 : I. t.-c. 9. §-ában előírt két évi orvosi gyakorlatnak és a sikerrel letett tiszti orvosi vizsgának kimutatása megkívántatik.

Ha városi, községi (kör-) orvossá olyan orvos választatott meg, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az ő működési körében a lakosság túlnyomó része beszél, akkor az illetőt a vármegye alispánja felszólítja, bogy záros határidőben az említett nyelvet legalább oly mértékben sajátítsa el, hogy orvosi hivatásának megfelelhessen.“ (Új Et. 7. §.)

„Azt, hogy az orvosi körhöz tartozó községek közűi melyik legyen a kör székhelye, a községek meghallgatásával a közigazgatási bizottság állapítja meg. A megállapított székhely csak kivételesen és közérdekből változtatható meg.

A körorvosnak az orvosi kör székhelyén kell laknia, Ahol a körorvos e törvény életbeléptéig nem a kör székhelyén lakott, lakása egy év alatt oda helyezendő át.

A belügyminister a kör községei többségének kérésére, a közigazgatási bizottság meghallgatásával, kivételesen megengedheti, hogy a körorvos a körön kivűl lakhassék oly községben, ahol gyógyszertár van.“ (Új Et. 8. §.)

„A községi (kör-) orvos a hivatali kötelesség sérelme nélkül magángyakorlatot a községen (körön) kivűl is