Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Különös rész - A) A rendszer-bántalmak - Az oldalkötegek bántalmai
75 ban vagy a velőállományban történt vérzés, mely nehéz szülések, lábra fordítások után lép fel, a mint azt újabban tapasztalták. Gyakran közvetlen a születés után ily gyermek tagjai oly meredtek, hogy bajos őt felöltöztetni. Az elsőleges oldalköteg-kemenyedés jellemző mozgás-zavarok által különbözik a többi gerincvelő-bántalomtól. Érzés-zavarok nem fordúlnak elő. Jellemző tünetei: egyik vagy mindkét alvégtag félhű- dése, zsugora, igen nagyfokú térd- és lábreflex. Hólyag- és végbél-za- varok nincsenek, a járás görcsös. A közérzet jó, értelem tiszta, agytünet, izomsorvadás nincsen. A baj lassan fejlődik, többnyire a 20—50-ik életév között. A gyermekkor első éveiben észlelt eseteknél e tünetek a fel végtagra is kiterjednek, de a gyermek-hűdéstől abban különböznek, hogy itt izom-sorvadás nincsen. A görcsös gerincvelő-hűdés az alvégtagok lassú gyengülésével kezdődik, majd ehhez merevséggel j)árosult félhűdés csatlakozik. Ezután motoricus izgatottság lép fel; u. m.: állás közben az alvégtagban múló görcsös remegés, fekvés közben s megerőltetések után rán- gások. A térd-ínreflex ilyenkor igen fokozott, beáll a láb-görcstüneE Hammond szerint a hasizmok reflexe is nagy és csekély inger kiváltja e féregszerű mozgásokat, melyek elsőleges oldalköteg-keményedésre jellemzők. A végtagban lassan görcsös feszesség fejlődik, az izmok megfeszülnek, majd zsugorodnak s a végtagot nyújtott helyzetében rögzítik. Ilyenkor kifejlődött a görcsös járás. Ha a beteg fekszik, az, izmok kevésbbé merevek, de ha felül, a lábak kifeszülnek annyira, hogy a baj kifejlett időszakában a láb sarka nem éri a földet, a két láb befele fordítja ujjait s a térdek kocódnak, mintha egymáshoz tapadtak volna. Az állandó zsugor ezen állapotában a beteg mankó segélyével a láb ujja hegyén jár s nagy nehezen tudja csak emelni lábát a járásnál. A gyermekek görcsös-hűdésénél az alvégtag tartása hasonló, és hasonló járást tapasztalunk akkor, a midőn a gyermekek (3—4 éves korukban) járni próbálgatnak. Itt is tapasztaljukéira a gyermeket ölünkbe fogjuk, hogy a térdei egymáshoz szóróinak, s a két feszített lábfő megfelelő ujjai egymással szemben állanak; a felkarok is gyakran bántalmazottak, merevek, az alkar s az ujjak kissé behaj- lottak, az ínreflexek fokozottak; az izmok nem sorvadtak. A bántalomnál három időszakot különböztetünk meg. Az első időszakban a gyengeség feszességgé és görcsös járássá fokozódik.
