Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Különös rész - A) A rendszer-bántalmak - A hátsó kötegek rendszer-bántalma
II. A kifejlett gerincvelő-sorvadás kórisme-különbsége. (Az atakticus időszakban). 69 Ha az összrendezés-zavarok kifejlődtek, úgy megtörténhetnék, hogy a dobálódó mozgások Vid-tánccal (chorea) tévesztetnek össze. Ezt elkerülendő, jegyezzük meg, hogy a choreás betegek csaknem tréfás mozdulatai jellemzők s fennállanak azok, midőn a beteg nyugszik, ül, fekszik; a choreánál ráng az arc, nyelv, szemek, az áll; a mozgások rendetlenek, hólyagzavarok hiányzanak, az ínreflexek épek vagy fokozottak; e tünetek különböztetik meg a choreát a tabestől, a melynél görcsnek nyoma sincs. Az atacticus mozgás csak a mozgás-kisérle- telmél nyilvánúl, a mozgás ingadozó, tapogatózó, mindig egynemű, csukott szemmel fokozódik, az arcon, nyelven igen ritka, többnyire a hólyag is bántalmazott. A térdreflexek mindig hiányzanak. A sokgócú velőkeményedésben szenvedők remegése, a mely csak mozgás kísérleteknél jelentkezik, nem téveszthető össze a fenti ingadozó mozgásokkal, mivel itt a sokgócú velőkeményedésnél a mozgások, eltekintve a remegéstől, összrendezettek. De miután a két baj szövődve is előfordúl, a kettő közötti pontos kórisme-különbségeket a sokgócú velő- keményedést tárgyaló fejezetben fogjuk felsorolni. (1. a 115. 1.) A reszkető hűdés (paralysis agitans) remegése még kevésbbé téveszthető össze az atakticusok összrendezetlen mozgásaival, kiknél főleg állás közben látszik némi nyugtalanság. A reszkető hűdés csak nyugalomban nyilvánul, a rythmicus ingások kitérése igen csekély; akaratos mozgásnál a remegés eltűnik, s a mozgások szabatosak. Az atakticusok ingatag mozgásai nyugvó helyzetben megszűnnek. A reszkető hűdésben szenvedők testtartása jellemző, kezeik mozgása a fonáshoz hasonló; járásuk igen jellemző s távol áll a tabeticu- sokétól; a míg utóbbinál a szem aggódva ellenőrzi a hányt lábak helyzetét, a reszkető hűdésben szenvedő gyors, rövid lépésekben tör előre, mi közben előre nyújtott feje s buta tekintete egyenesen maga elé irányult. A cukros húgyárnál is tapasztalunk néha atakticus járást, kóros érzéseket s az ágyékokból a combokba nyilamló fájdalmakat. E tünetek különösen akkor téveszthetők össze tabessal, ha velük vakság — amaurosis — társul. A húgyárnál gyakoriak éjjeli alszár-görcsök, rángások, de bő vizelés kíséretében; míg tabesnél az izomrángások is hiányzanak. A búgyárral járó vakságnak oka vagy a láta-zárizom hűdése vagy
