Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Különös rész - A) A rendszer-bántalmak - A hátsó kötegek rendszer-bántalma
70 a receg lobja, vagy látó-ideglob, míg tabesnél látaszűkület van látóidegsorvadással. Hiígyárnál az ideges tünetek agyvelöbántalom hírnökei. (Stokvis.) Kórisme-különb ség a gerincvelő-sorvadás és a Hüdések (paralysis) között. A tabes 2-ik időszakára a fennálló nyers izomerő jellemző, s ez bármely hűdéstől megkülönbözteti (ha pl. az atakticus végtagot, fekve erősen az ágy véghez feszíthetjük, vagy állva a vállat megterheljük). Hüdésnél az ínreflexek többnyire fokozottak. Idült gerincvelő-lob (myelitis chronica) között. A közönséges idült gerincvelő-lobra jellemző, hogy ennél (diffusabb) kiterjedtebb részlete a velőnek beteg mint a tabesnél; korán támadnak félhűdések, ezt izomgörcsök, zsugorok követik. Továbbá csökkent a nyers izomerő, erősen fokozott a bőr- és ínreflex és a hólyag hűdött. Kisagy - bántalmak között. A kisagy bántalmainál is vamiak összrendezetlen mozgások. S némelyek az összrendezetlen mozgásokat magyarázván, azokat általában a kisagy bántalmának tulajdonították. A kisagy-bántalmak tünetei: összrendezés-zavar és különösen heves szédülés és gyakori hányás. Néha kényszerült forgó mozgás lép fel, a mi gerincvelő-sorvadásnál nem fordul elő. A kisagy-kocsány bántal- mánál a betegek egy vagy más oldal felé dülöngenek (Nothnagel, Schiff). A térdreflex kisagy-bántalomnál megvan s a fejszédülés és össz- rendezetlenség itt a Vermis együtt bántalmazottságától függ (a mit többnyire bujakóros vagy egyéb dagok okoznak) (Nothnagel). A tabesnek kisagy-bántalommal való felcserélése megtörténhet. Ez utóbbira jellemző a fejszédülés, összrendezetlenség, látásgyöngeség, sőt vakság, a hányás és a főfájás a nyakszirttájon. Erzészavar nincsen. A kisagy-bántalomban szenvedő járása hasonló a részegéhez; lábait nem hányja, hanem eleinte térdét mereven nyújtja, majd ismét roskad; jellemző, hogy botot használ, melyet inogva köríves mozgásban tesz a földre, nem tartva lépést a bot letevése és járása között; a beteg szemeivel egyenesen előre néz. Atakticus a bottali járást is aggódva ellenőrzi szemeivel. Kisagy-bántalomnál a beteg fekve is szédül, fejét hátra feszíti. Tabeticus csak inog, állva és csukott szemmel nem szédül.
