Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - Kórisme különbség a gerincvelő-bántalmak, a környi idegbántalmak és az agybántalmak között
55 dalmat okoznak,majd ismét más helyen tűnnek elő; ezek a Burdach alaprostok bántalmára s különösen azok külső részleteinek bántal- mára jellemzők (Charcot), ama rostokra, melyek a belső hátsó gyököket képezik, e fájdalmak jellemzők gerincvelő-sorvadásnál. A szerint, a mint ezen excentricus fájdalom a lábakban, a törzsön, vagy a karokon jelentkezik, a baj az ágyék-, hát- vagy nyakrészletben van. Ide tartoznak a cikázó arcfájdalmak is, valamint az ideges gyomortünetek (crises gastriques Charcot), melyek a hátból a felhastájra nyilamló fájdalmakból, folytonos hányásból, szédülésből állanak. Végre ide tartoznak a gáton nyilvánuló heves fájdalmak, székelésre késztető érzéssel (Erb). A gerincvelőbajjal járó folytonos arc- vagy főfájás a nyak-gerincvelő bántalmára vall ama helyen, a hol a háromosztatú ideg érző gyöke ered; a nyakszirt-fájdalmakból a nyakidegfonat érző rostainak bántalmára következtethetünk. Ily állandó fő- és arcfájásokat tapasztalunk gerincvelősorvadásnál, sokgócú velőkeményedésnél, a nyakgerincvelő dagjainál, a bulbus hüdésnél. Igen gyakori, habár érthetetlen előttünk, gerincvelőbajoknál a szemidegek bántalma. így a gerincvelősorvadás kora időszakában s a sokgócú gerincvelőkeményedésnél is bántalmazott a szemmozgató ideg, a látó ideg s a szemtávolító ideg; ritkábban a sodrott-ideg (trochlearis). A gerincvelő sorvadás ezen ominosus tüneteit az agy-gerincvelő különböző helyén egy időben fellépő elfajulás eredményének tekintik; vág}7 újabban, tabesnél pl. az együtt érző idegnek, a szemgödörben ülő edénymozgató idegekre való hatásából magyarázzák A GERINCVELŐBAJOK KÓRISME KÜLÖNBSÉGÉ KÖRNYI IDEGBÁN- TALMAKTÓL ÉS AGYBÁNTALMAKTÓL. A környi (extra medullaris) idegbántalmakra jellemző működés zavarok egyes idegek területére szorítkoznak s ilyenkor e területen a zavarok úgy érzésiek, mint mozgásiak, táplálatiak és vasomotorikusok. A baj kezdetén a mozgató és érző idegek izgatottak, a heves fájdalmakat később hűdéstünetek váltják fel. A környi hüdés jellemző tünetei : oly izomhűdések, melyek a beteg ideg elágazása mentén lépnek fel, a hüdött izmok sorvadnak, e terület érzéketlen, reflexe hiányzik és izmaiban elfajulási rángás
