Schuster Ludwig: A gerincvelő bántalmak kórisméje (Budapest, 1885)
Általános rész - Működés-zavarok - Mozgászavarok
48 Igen gyakori gerincbajnál a páros hűdés (paraplegia) (a felső vagy gyakrabban az alvégtagok kétoldalú hűdése). A gerincvelőbaj okozta hintéseknél a pyramis-rostok vagy a szürke mellső szarvak bántalmazottak. Hüdéseknél az akart-mozgások igen korlátoltak vagy megszűntek. A hűdött izmok elernyedtek, lassan sorvadnak, mialatt a hűdött részek passive könyen mozgathatók; vagy néha az izmok ép térfogatukat megőrzik, a rendesnél keményebbek s ha az ily tagot mozgatni akarjuk, az izmok merevek. Ennélfogva célszerű a gerinchűdéseket sorvadással (atroficus) járó petyhüdt hűdésekre és görcsös (spasticus) merev hűdésekre osztani.— Ezen kívül vannak heveny és idült általános bántalmak után fejlődő reflex-hűdések és félhűdések, úgynevezett toxicus hűdések. 1. Sorvasztó (atroficus) hüdés vagy félhűdés mindazon hűdés, a melynek tartama alatt a hűdött izom elsorvad. Jellemző, hogy ily izmok galvano-muscularis ingerlésre elfajulásirángást adnak, a hűdött izmok idegének faradés és galvánáram iránti ingerlékenysége pedig csökkent vagy megszűnt. A kóros izmok néha fájdalmasak, különben a beteg érzékenysége s a zárizmainak működése ép, ellenben a hti- dött részekben az ín- és bőr-reflexek megszűntek. — Atroficus büdösekhez tartoznak a szürke mellső oszlopok különböző elsőleges, másodlagos, rendszeres lobjai után, valamint a kiterjedt gerincvelő- lob után és a dagok után fellépő hűdések. 2. A görcsös (spasticus) hüdés. Abban nyilvánul, hogy a hűdött izmok merevek activ és passiv mozgásoknál; a merevség állandó zsugorodássá fokozódhat. Különös ezen hűdés-fajnál, hogy az ínreflexek roppant megnagyobbodtak, minek oka a pyramis-rostok lefelé terjedő lassú megbetegedése. A tiszta görcsös hűdés (elsőleges oldalkötegkeményedés) nem jár izomsorvadással, hólyagzavarral, érzés-zavarokkal. S ha izomsorvadással járó hűdés csatlakozik hozzá, úgy ez annak jele, hogy a mellső oszlopok szürke állományára is át terjedt már a baj. Ha még hólyagzavar és érzészavar is van, úgy Westphal szerint «az oldal - kötegek kötélszerűen betegek s a bántalom már a hátsó kötegekre is átterjedt, mely azonban a gerincvelő ágyékrészéig le nem ér». Többnyire a gerincvelőlob többféle alakjával találkozunk, így gerincvelőlobbal összenyomás folytán, vagy a gerincvelő bújakórja folytán. Görcsös hűdést találunk a pyramis-rostok másodlagos elfajulásánál és a féloldalú hűdésnél is.
