Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Beosztás - III. Csoport. A gyomornak általános neuropathiák által feltételezett idegbántalmai - A) A gyomor neuropathikus érzési zavarai

legkevésbbé sem kételkedem, hogy lia figyelmünket erre irányozzuk, álomkóros, eskóros és méhszenves állapotoknál e neurosisok többi jelenségei mellett a gyomor analgesiáját is ki lehetne mutatni.

Sokkal otthonosabb területre lépünk, midőn a -gyomorérzékenység rendellenes fokozódására térünk át. Minden tapasztalt orvos helyesli Oser kijelentését, miszerint: «a mily szegény az ép gyomor érzésekben, ép oly dús a beteg gyomor fájdalmas és kóros érzetekben.» A ki sok idegbeteget észlelt, megfogja engedni, hogy a gyomor egyszerű túlérzékenysége méhszenveseknél, sápkórosoknál és neur- astheniásoknál a leggyakoribb jelenségek közé tartozik. Mert attól egészen eltekintve, hogy ez állapotokban a gyomor felfúvódás miatt feszült és ezért fájdalmas, elég esetet találunk, hol puffadás nélkül is érzékeny a nyomás iránt, hogy a beteg öltönyét nem kötözheti, mellényét nem gombolhatja, szíjat nem viselhet, hanem a felhastájat folyton szabadon, összeszorítatlan kell hagynia, nehogy kényelmetlenül érezze magát.

Úgy mint e külső hypersesthesiát, találunk egy belső túlérzékenységet is a nyákhártya részéről, úgy hogy néha minden falat, sőt minden korty víz kínos fájdalomérzetet ébreszt. E túlérzékenység lehet az egyedüli oka a szokványos hányásnak, s angol szerzők ezt «irritable stomach» néven mint külön kóralakot írják le. Sőt Dally és Vigouroux 1 eseteket hoznak fel, hol a tápfölvétel által méhszenveseknél ránggörcs és eskóros állapot lépett fel; továbbá egy esetet, hol egy fiú ránggörcsöket kapott, midőn a tápnya agyomorcsukon haladt át.

Nemrég láttam egy nőt, ki hónapok óta szenved a gyomor körülírt helyén állandóan jelentkező fájdalmakban, s ott külsőleg is érzékeny nyomásra. A fájdalom nem lép fel rohamokban, nem heves mint a gyomorzsábánál, hanem tartós, s sokszor éjjeli nyugalmától fosztja meg. Időnként a gyomor nyákhártyájának érzékenysége által hányás áll be, mely naponta 5—6-szor ismétlődik s hetekig tart; de a hányási szak időközeiben is csak folyadékokat tűr el. Minthogy az érzéken}7 hely, mely a kardnyujtványtól kissé jobbra lefelé van, tapintásra bizonyos mélyen fekvő resistentiát mutat, a rendelő orvos a környezettel összenőtt fekélyre vagy épen újképletre gyanakodott, s a beteget több szaktársnak mutatta be. Én határozottan tiszta neuro- sisnak nyilvánítottam. Az előzményekből ugyanis bizonyos fokú idegesség tiint ki, mely részben a gyomrot is illette, mert a beteg, 1

1 Lásd Deniau : Hysterie gastrique.