Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

Talán hálátlan feladat, ha a gyomorbetegségek nagy osztályából, melyek az exact vizsgálatnak csak a legújabb időben tétettek hozzáférhetőkké, épen azokat teszszük értekezésünk tárgyává, melyek a természetes és szakszerűleg fölfegyverzett érzékeknek a legkevesebb tárgyi támpontokat nyújtják. Ha mindenekelőtt azt kérdezzük, hogy mit értünk ideges gyomorbetegségek alatt, úgy azt kell mondanunk, hogy ide a gyomornak mind ama bántalmai tartoznak, melyek kizárólag idegeinek zavart működésétől vannak feltételezve. Ezzel tehát a gyomor szöveteinek minden szervi megbetegedését, mint ide nem tartozót, kizárjuk, és egyszersmind lemondunk minden kórodai segédeszközről, mely másnemű gyomorbajok felismerésére kézzelfogható támjDontokat nyújthat. Itt hiába kopogtatunk vagy tapogatunk, a kutasz és szivattyú nem visz előbbre, a vegyi vizsgálat nem ad felvilágosítást és művi úton nyert gyomorváladékkal megejtett emésztési próba cserben hágy. Sőt mi több, lemondunk még az utolsó és legbiztosabb evidentiáról, egész kórisméi számításunk oly nélkül özhetlen próbájáról, a bonczolás eredményéről, miután korcsoportunk már fogalmában is kórboneztani lelet tagadását föltételezi.

Talán ezen körülménynek tulajdonítható, hogy a német iskola, egész a legújabb időig, kevesebbet foglalkozott az ideges gyomorbetegségekkel, mint a franczia és különösen az angol. Az újabb orvostan iránya, mely az exact módszereknek hozzáférhető, a kísérletileg kimutatható tárgyak felé hajlik — mely iránynak tagadhatlanul eddig is s a jövőben is minden haladás felrovandó — úgy látszik — alaposabb elméleti képzettségük miatt — inkább a német orvosoknak ment át vérébe, mint nyugati szomszédaiknak. S ez lehet oka, hogy amazok kevésbbé szeretnek oly kóralakokkal és tünetekkel foglalkozni, melyek némileg megfoghatlan, alanyi természetűek. Yiszont a francziák

Dr. Stiller B. Az ideges gyomorbáutalmak.