Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Beosztás - III. Csoport. A gyomornak általános neuropathiák által feltételezett idegbántalmai - A) A gyomor neuropathikus érzési zavarai

Itt követem, bár más téren, Stéicker szellemes deductióit, melyeket az aphasia tanánál kifejtett. Szerinte képzelmeink egyes hangok, szavak és dallamokról motoricus képzelmek, melyek azon izomcsoportra szándékolt beidegzés érzetén alapulnak, mely izmok által azon hangok, szavak, dallamok előállnak. E képzelmek azon tudaton alapulnak, hogy mi ezen izomcsoportokat beidegezzük, a nélkül, hogy a beidegzést a valódi összehúzódásig fokoznék. Egészen úgy képzelem magamnak az undort; hogy érzem, miszerint garatizmaim antiperistalticus irányban beidegeztetnek a nélkül, hogy valódi ösz- szehúzódásba jönnének; ha ezen beidegzés valóban történik vagy izomműködésbe vitetik át, akkor a vomituritio vagy hányinger áll be. A mint az irodalomban kutattam, úgy találtam, hogy már Weber E. H. is az izomérzetekhez sorolja «a rosszullét érzetét a hányásnál»» ép úgy mint a tenesmust, a szülő fájdalmakat, a kéjérzetet az ejaculatió- nál, a rendes székinger és a hasmenés érzetét. Azonban mindezen érzeteknél tényleg végbemenő izomösszehúzódások érzete forog fenn, míg a nauseánál nézetünk szerint csak beidegzési érzetünk van. Voit tehát nem pontosan idéz, midőn azt állítja, hogy Weber E. H. az undor egyszerű érzetét, a nauseát, az izomérzetek közé sorolja.

A nausea ez érzete a garat csiklandása, reílectorice a gyomor, bél és egyéb alhasi szervek izgatása, továbbá látási, szaglási és ízlési ingerek és végre psychicus behatások által felidézhető, tehát a legkülönböző kiindulási ponttal bírhat. Az undor további következményei, úgy mint hányási inger és hányás, már az anorexia keretén túl esnek s itt nem tárgyalhatok.

Még csak egy fogalmat óhajtok itt felemlíteni, a rosszullétet (Ueblichkeit). Ez, úgy tetszik nekem, épen nem azonos a nausea vagy undor érzetével, ámbár többnyire ezen értelemben használják. Székhelye, úgy látszik, kizárólag a gyomor, a hol lágyság és petyhüdtségi érzet támad, mely ájulási hajlamig fokozódhatik. Ez egy egészen határozatlan nem valamely tárgyra, ételre vonatkozó érzet, s e szerint tán az ép oly tárgytalan éhségi érzet legmagasabb ellentétekép fogható fel.

Az itt tárgyalt közérzetek tehát egymáshoz való vonatkozásban következőleg viszonyulnak: Az éhség és étvágy élettani pólusaival szemben áll a két megfelelő kórtani ellensark, és pedig egy felső és egy alsó, melyek közt az anorecticus skála egész fokozata foglal helyet. Az éhség legmélyebb ellensarka a jóllakás, a teltség érzete, a legmagasabb volna a rosszullét érzete; az étvágy legalsóbb ellen-