Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Beosztás - III. Csoport. A gyomornak általános neuropathiák által feltételezett idegbántalmai - A) A gyomor neuropathikus érzési zavarai

hez. Természetesen e közérzet azon jelentékeny eltéréseitől eltekintünk, melyek a gyomor organicus változásainál, minden lázas betegségnél, sőt minden jelentékeny szervi bajnál jönnek elő : hisz alig van a szervezetben valamikép jelentékeny kóros folyamat, mely ne hatna az éhségérzetre. Itt csak azon eltéréseivel van dolgunk, melyek tisztán ideges alapon nyugosznak. S még e megszorítás mellett is ez érzet elváltozásának egész sora mutatkozik, annyi változatossággal, mint a mennyi minden egyéb oly számos oktani mozzanatnál sem fordul elő. Szervi gyomorbajoknál, lázas betegségeknél, általános táplálkozási zavaroknál, fontos szervek bántalmainál ugyanis csaknem kizárólag az éhségérzet egyszerű csökkenésével vagy megszűnésével van dolgunk, míg ideges befolyás következtében gyakran egészen sajátságos módosulatai észlelhetők. A gyomor fajlagos érzékenységének, az éhség érzetének mind e változásai természetszerűleg három főalakba oszthatók be, a szerint, a mint az kevesbedett, fokozódott, vagy minőségben változott. Ajánlanám, jelöljük ez alakokat egy már általánosan elfogadott kifejezés mintájára egységesen: anorexia, hyperorexia s parorexia névvel.

Anorexia alatt, — mi egy jelentőségű az éhségidegek anaesthesia jóval, — hogy kifejezéseket ne halmozzunk, nemcsak az éhségérzet és étvágy absolut hiányát fogjuk érteni, mint szószerint kellene, hanem az egész fokozatot a lassankénti csökkenéstől a teljes hiányig. Nem fogunk csodálkozni, ha e tünettel általános neuropathiáknál oly gyakran találkozunk, ha meggondoljuk, hogy már az idegközpontok egészen mulékony, kicsinyes működési zavarai, sőt a központi működések csak jelentékeny igenybevétele is képes a tápszükséglet érzetét lefokozni. Ki nem tapasztalta önmagán, hogy hivatásában való nagy megerőltetés, valamely kínos csalódás, vagy tapasztalt méltatlanság után, mely személyét fájdalmasan érintette, egészen étvágy nélkül ül az asztalhoz. Sőt az éhségérzet e leíokozódására és elnémítására még kevesebb is elég, mint az idegerő kimerülése túlságos munka által, vagy a kedely lehangolása az önérzet fájdalmas megbántása, vagy gond, bű és bosszűság által; elegendő a szellemi működésnek egy bizonyos tárgyra rögzítése, egy gondolatba, egy tervbe mélyedése, sőt még egy örvendetes eseménynek is feszült várakozása, hogy a gyomor érző idegei, melyek különben oly paran- csolólag intenek az életműködés által elhasznált anyagok pótlására, mintegy érzéketlenné váljanak. A lelki praeoccupatio ezen befolyását más tengéleti működésnél is találjuk. így tudjuk, hogy az ivar50