Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)
Beosztás - II. Csoport. A gyomor reflectorikus idegbántalmai
41 talált, de sohasem látott valódi antiperistaltikus mozgást, mely tán egyúttal a gyomrot is megtámadhatná. 0 tehát a bélsárhányás magyarázatában van Swieten és Brinton nézetéhez járul, hogy t. i. a bélsárhányás a bélelzáródásnál csak az igen erős peristaltika következménye, a mely a szűkülettől egy centrális visszafutó bélbennek-áramot felfelé hajt. Csak egészen különös körülmények közt látott antiperistaltikus mozgásokat is. Hanem ha csak a peristaltikát fogadjuk is el, ilyen esetekben csak ezen heves összehúzódásoknak mind magasabb bélrészletekre terjedése forog fenn, míg a gyomor is el van érve,, és ezáltal direkt, nem reflctorikus hányás áll be. Másrészt ismerünk az irodalomból és saját tapasztalatunkból eseteket, hol évekig szokványos hányás állott fenn, mely minden oki támpont hiányában, tehát kolikák és heves belmozgások hiányában is, önszenvi idegesnek tartatott, míg a bonczolat csekély bélszűkületet mutatott ki okul. Ilyen esetekben fel vagyunk jogosítva a beteg helyről per distantiam reflec- tált hányást venni fel. Hasonló kérdés merülifel a hashártyalobnál oly állandó hányást illetőleg; vájjon a hányás a hashártya bármely izgatott pontjából váltható-e ki, vagy mindig fel kell-e venni, hogy a gyomor savós hártyája is részt vesz a bántalomban, tehát a gyomor direkte van-e izgatva. Ha meggondoljuk, hogy a gyomortól egészen félre esőleg ható izgalmak, egy kövecske a hugyvezérekben, egy ingergócz a petefészekben vagy a méhben hányást okoz, s hogy másrészt elég gyakran a gyomortól jó távol eső körülírt hashártyalobok bizonyosan a gyomor résztvevőse nélkül hányást okoznak: úgy alig fogunk a felett kétkedni, hogy bármely táji hashártyi ingerek a gyomor savós hártyájának résztvétele nélkül is képesek hányást kiváltani. Ugyan-e nézeten van Bamberger is, ki felteszi, hogy a hashártyát akármety helyen érő ingerek, minthogy a hártya folytonos, annak gyomori részletére is átterjednek s a bolygó idegnek közvetlen a savós burok alatt fekvő ágaira mozgató ingerként hatnak. Sőt ő azt hiszi, hogy az alhasi szervek bánts Imáinál jelentkező rokonszenvi hányás talán ezen bántalmakban oly gyakran résztvevő hashártya által lesz közvetítve. Ha azonban elképzeljük azon különböző alhasi ingereket, melyek hányást okozhatnak, úgy hiszem, nem lesz szükség, a hashártya ezen annyira hangsúlyozott folytonosságát igénybe venni, hogy a reflex-hatást elhitessük. Egészen alárendelt jelentőségű azon reflectoricus hányás, mely más testrészekből váltható ki, mint pl. a külhalljárat izgatása által, hol a reflex a nervus auricularison halad fel, s valószínűleg a bolygó
