Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Beosztás - II. Csoport. A gyomor reflectorikus idegbántalmai

haladó jellege, és végre a méhnek valószínűleg rostdag által feltételezett nagyobb volta. Időközben a méh tetemesen megnagyobbodott, és mint nagy göbökből álló és sokszoros rostdagra vonatkoztatható daganat a symphysis fölött is érezhető lett; az eddig rendes hószám nagyobb vérvesztéssel járt, a tisztuláson kívül is erős vérzések léptek fel és azóta az oly nagy jelentőségű gyomortünetek háttérbe léptek. Még kérdéses, vájjon ez a vérzések következtében történt-e, vagy, a mi valószínűbb, az által, hogy a növekvő méh a kis medencze szűkéből a szabad hasürbe hágott fel, oly mozzanat ugyanis, melyet más eseteknél is visszhajlási bajokra kedvező behatásiénak találtam. Hogy hasonló esetekben különben a vérzés is képes a mébből kiinduló visszhajlási ingert csökkenteni, bizonyítja egy esetem, melyet nem rég a kórházban figyeltem meg. Több gyermeket szült nő forog szóban, kinél a rostdag által megnagyobbodott méh teste hátfelé volt hajolva. Több hónapon át méhvérzések állanak fenn, melyek határozatlan időben lépnek fel és napokon vagy heteken át mérsékelt fokban tartanak. Ahányszor a vérzés szünetel, étvágytalanság és gyomorbeli nyomási érzet mellett, különösen a reggeli órákban éhgyomorra hányás lép fel, mely azonnal megszűnik, a mint a vérfolyás jelentkezik.

Nem tehetem, hogy még egy idevágó esetet ne említsek fel, melyet múlt évben Tauffer a helybeli királyi orvosegyletben mutatott be. Egy 24 éves leányról volt szó, ki tisztulását 10 éves korában kapta meg, de már 12 éves kora óta szokványos hányásban szenvedett, melyet a legkülönbözőbb gyógymódokkal sikertelenül kezeltek. A vizsgálat kideríté, hogy a szerfelett mozgatható méh hátfelé szöglethajlásban volt, mely mögött a duzzadt, érzékeny, de mozgatható bal petefészek találtatott, míg a jobb ovárium semmi eltérést sem mutatott. A retroílexio veleszületettnek vétetett fel, mivel feltételezhető hosszas fennállása daczára, a méhnek teste megtartotta rendes karcsúságát. Tauffer azon nézetből indult ki, hogy talán az igen mozgatható méhnek nyomása az érzékeny petefészekre váltja ki visszhajlás útján a hányást. Többszöri kísérlet után sikerült neki oly pessariumot szerkeszteni, mely a bal petefészek visszahelyezése után a méhet rögzítette, mire a hányás azonnal megszűnt. Ha ellenpróba- kép a pessarium néhány napra kivétetett, a régi hányás ismét előállott, úgy hogy oki gyógymódnak ennél talpraesettebb példája alig képzelhető. Hogy ezen esetben petefészekben ingerről és nem talán a retroílexio által feltételezett hányásról volt szó, mutatta azon körül3*