Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Beosztás - I. Csoport. A gyomor önszenvi idegbántalmai

gyomorzsába. Saját tapasztalatomban előfordult nagyobb számú esetet sorolhatnék fel, melyekben habituális, legtöbbnyire időszakonként, ritkábban folytonosan tartó hányást, még hosszabb megfigyelés után is, kórodailag mint önszenvit kellett felfognom. Az esetek mindkét nembeli egyéneket illettek, de túlnyomóan fiatalabb koruakat, sőt 6—7 éves gyermekeket is; az előrehaladottabb korban nem találtam a bajt, mi csak annyit jelent, hogy szokásos hányást az előrehaladottabb korban mindig bizonyos okra voltam képes visszavezetni. Fiatalabb egyéneknél első sorban kizárható a hysteria és neurasthenia, de ha ezt egész biztossággal tehetjük is, még mindig nehezebb a baj önszen- viségét kimutatni, mint a gyomorzsábánál, mivel gyakran a legrejtettebb reflexgóczok is képesek hányást kiváltani, a mint ezt a visz- szahajlási neurosisoknál bővebben fogjuk fejtegetni.

Az időszaki hányásnak complikáltabb alakját irta le újabb időben Leyden j mint önálló gyomorneurosist. A kórkép legközelebb áll a gerinczagysorvadásnál előforduló crises gastriques tüneteihez. A baj időszaki rohamokban lép fel, melyek legalább néhány óráig, de 4—10 napig is tarthatnak. Többnyire rögtön kezdődik undorral és bő hányással, kisérve heves gyomorfájdalmaktól és oly általános roszullét- töl, hogy a beteg kiabál és nyög. Gyakran heves, néha féloldali főfájás is van jelen, fény és hang iránti érzékenységgel párosulva; néha a tévengésig fokozódik. A roham előbb vagy később bő epes hányás után megszűnik. Leyden a jellegző tünetek egész sorára figyelmeztet, melyek ezen bajnál előtérbe lépnek, így a has állandó behúzó- dására, mely a hasfalak petyhüdtsége mellett csak a gyomor és belek tonikus összehúzódására vonatkoztatható. Szerző ezen tünetet annyira kórjelzőnek tartja, hogy a hasnak kezdődő emelkedéséből a roham végét meri jósolni. Azonkívül makacs székrekedés áll fenn, valószínűleg a belek tonikus összehúzódása következtében, úgy mint ólomgörcsnél. A húgy sötétszínü, rósz szagú, kevés, néha hiányzó ; az érverés szapora, az ütér tág, mint láz alkalmával, de a hőmérsék nem emelkedett. Végre néha a végtagokban fellépő szaggató fájdalmak is kisérik a rohamot.

A rohamok határozatlan időszakban jelentkeznek, közben a beteg teljesen jól érzi magát. A betegség évekig tarthat. Két bonczo- lás alá került esetben, a lelet negativ volt. Több eset más ideges tünetek által kísértetett és így az idegrendszer általános működési 1

1 Zeitschrift f. kiin. Medicin, 4. Bd.