Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)

Beosztás - I. Csoport. A gyomor önszenvi idegbántalmai

nyugszik. így senki sem tagadhatja, hogy a legkülönbözőbb szervekben önszenvi idegzsábák léteznek, melyek sem a megbetegedett idegen kívül fekvő reflex-ingertől, sem általános idegességtől nem függnek. így némely gyomorzsábának is sajátlagos oka és alapja magában a gyomor idegeiben lehet. Ez tehát a legtöbb szerző által felvett u. n. ideges gyomorzsába alakja, melyet azért nem fogadok el, mivel számos, a legkülönbözőbb okokból kiinduló, visszhajlási gyomorzsábák, valamint általános idegességen alapuló gyomorzsábák, szintén tisztán ideges bántalmak, ellentétben azokkal, melyek a gyomornak szöveti elváltozásai által tételeztetnek föl.

Ezen u. n. ideges, jobban mondva, önszenvi gyomorzsába több szerző által oly remek módon lett tárgyalva, hogy leírásába nem bocsátkozom. Csak azt szeretnem megjegyezni, hogy valamely gyomorzsábának alakja és foka semmiben sem különbözik, akár magában a gyomor idegeiben van kórnemző oka, akár más szerv által reflex úton idéztetik elő, akár pedig általános neuropathiának részjelensége vagy folyományaként lép föl. E szerint az ideges gyomorzsábát, minden általunk felállított csoportban feltaláljuk és a szerzők leírása minden gyomorzsábára illik, eredetének különbözősége nélkül. Megkülönböztetése csak oktani mozzanatai alapján lehetséges, mi a sikeres oki kezelés tekintetéből szerfelett fontos is.

Ezen helyen csak Romberg nézetéről akarok megemlékezni, ki kétféle gyomorzsábát különböztet meg, a közönségest, mely a bolyg- idegből és egy másik hevesebb idegzsábát (neuralgia coeliaca), mely az együttérző idegből indulna ki. Ez utóbbira jellegzetes volna az ájulásnak, a fenyegető életmegsemmisülésnek azon specifikus érzete, mely a vérkeringésben és a betegnek egész magatartásában is tisztán nyilvánul. Szerinte ez a tünete minden sympathicus eredetű hyper- ifcsthesiának, jobban mondva idegzsábának. A későbbi kórtanárok majdnem mindnyájan, kivéve a tapasztalatokban dús Orpolzer-í, nem tartják a nevezett megkülönböztetést sem klinikailag, sem boncz- tanilag eléggé jogosultnak és nem is fogadják el. Én részemről nem volnék hajlandó ezen RoMBERG-féle nézetet véglegesen elutasítani, csakhogy fönntebbi fejtegetésem szerint, melyek alapján a sympathi- kust tartom a gyomor tulajdonképeni érző idegének, RoMBERG-nek vagus-zsábáját a sympathicus idegvégekbe (vagy magába a vágus végrostjaiba, melyek azonban a törzsbe felvett symj>athikus szálakat tartalmaznak) helyezném, az ő coeliakus idegzsábáját pedig, a nagyobb dúczokba. A hasi függér ütérdagjárnak két esetében tett tapasztalatom,