Stiller Bertalan dr.: Az ideges gyomorbántalmak (Budapest, 1884)
Beosztás - I. Csoport. A gyomor önszenvi idegbántalmai
I. CSOPORT. A GYOMOKNAK ÖNSZENVI IDEGBÁNT ALMAI. A mi az 1. csoportot az u. n. önszenvi neurosisokat illeti, röviden szólhatunk róluk, mivel kevés anyagot szolgáltatnak. Ezen betegségeket önszenvieknek nevezzük, mert adott eseteknél, tapasztalható szövetelváltozás kizárása után, párhuzamban a többi csoportokkal, nem találunk sem általános idegmegbetegedést, melynek kifolyásaként a gyomor zavara tekinthető volna, sem nem mutathatunk ki valamely szervben reflexforrást, melyből a neurosis kiindulna. Saját tapasztalatomból csak egyes heves gyomorzsába- vagy habi- tuális hányási eseteket említhetnék föl, melyek ezen osztályba sorolhatók volnának, a hol t. i. hosszas megfigyelés és a betegnek és viszonyainak alapos ismerete daczára a baj egész lefolyása alatt a legkisebb támpont sem volt található, melynek alapján, a legtöbb esetben makacs baj, bármely aetiologikus forrásra visszavezethető lett volna. Skoda koródáján figyeltem meg egy középkorú embert, kinél a képzelhető leghevesebb gyomorfájdalmak hónapokon át fennállottak, minden kezelésnek daczoltak és végre kimerülés folytán halált okoztak. Életben sem általános idegbetegség, sem valamely szervben reflexforrás nem volt található; bonczolásnál a gyomorban absolute semmi elváltozás sem volt található. Hasonló, bonczolás alá került esetet figyeltem meg saját kórházi praxisomban. Ennél a baj váltakozva éveken át állott fenn, a kórisme ideges gyomorzsába és gyomorfekély közt ingadozott, a bonczlelet pedig a gyomor sértetlenségét constatálta. A mondottakból látható, mily gyenge alapon áll a gyomor önszenvi ideges zavarainak felvétele, ügy nevezzük, mivel más aetiolo- gicus osztályba nem sorolhatjuk és mivel a kortanban az önszenvi idegzavar fogalmát más tájakon is találjuk, a hol szilárdabb alapon
