Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)
IV. A massage alkalmazása a sebészetben
az ízületet megmassirozzuk s a massage után gyengén megmozgatjuk. Ha az első megmozgatás után nem lép tél nagyobb érzékenység, már másnap ismét hajiíthatjuk az ízületet; gyengébb egyéneknél azonban tanácsos a hajlitást csak 3—4 nap múlva megismételni s a szünetet naponkint kétszeri massage-al kitölteni. Minden massage után any- nyira hajlítjuk és nyújtjuk az Ízületet, a mennyire az jelentékeny fájdalom nélkül lehetséges. Ha az erősebb hajlitást narcosisban végezzük, az első után legalább egy heti szünetet tartsunk. Többszörös hajlítgatás után el fogjuk azt érni, hogy az Ízület haj- lítása bizonyos kisebb határok közt fájdalom nélkül lehetséges. Ekkor elérkezett az idő, hogy a merev Ízület körül levő izmok gyakorlatához fogjunk s azért felszólítjuk a betegét, hogy maga mozgassa meg Ízületét. Ezen kísérletek eleinte igen tökéletlenek, de a beteg ügyessége napról-napra növekszik. Ha egy Ízület merev, sokszor a szomszéd Ízületek is kevesebbet vétetnek igénybe, így pl. a kéztő-izület merevségénél többé-kevésbbé pihen az egész végtag; mert a beteg inkább a másikkal végez minden munkát s ezért az egész végtag elgyengül. Mihelyt a beteg Ízület activ mozgása lehetséges, kiterjesztjük a gyakorlatokat valamennyi gyengült izomcsoportra. A napirend malmost a következő: Délelőtt. Az ízület massirozása, passiv megmozgatás azon határig, a hol az fájdalmas lesz; activ mozgatása az Ízületnek, az egész végtag izomzatának meggyurása és gyakorlata, a mely utóbbira igen alkalmasak az ellentállási mozgások. Délután ugyanez. Most körülbelül egv heti időközökben az Ízületet erősebben meghajlítjuk. A gyakorlatok közti időben az Ízület mozgását föltételező munkát végeztetünk a beteggel; a kinek valamely alsó végtagízülete képezi a gyógykezelés tárgyát, avval nagyobb sétákat tétetünk; — a felső végtag valamely ízületénél kézi munkát végeztetünk vagy pedig a betegnek vívást, evezést stb. ajánlunk. — A gyógykezelés ekkor már gyors léptekkel halad; a beteg maga is reményt nyer és saját igyek- vésével is támogatja az orvos igvekvését. A merev ízület mozgékonnyá tétele különben sok időt vesz igénybe s az orvos kitartó szorgalmát, úgy mint a beteg türelmét a legkeményebb próbára teszi.
