Dollinger Gyula: A massage. Gyakorló orvosok számára (Budapest, 1884)
IV. A massage alkalmazása a sebészetben
csontvégekre és az izületi porcz leválasztásához, továbbá csontszúhoz vezethet; — legkedvezőbb kimenet még az, ha a sarjak zsugorodnak és tömött, hegí'éle kötőszövetté átalakulnak. De ezen átalakulás az izületi savós hártya rovására történik. A savós hártya ugyanis mindazon helyeken, a hol rajta nagyobb tömegű sarjadzás képződött, zsugorodik, ránczainak egymást érintő felületei egymással összetapadnak és az Ízület mozgékonyságát korlátozzák, néha egészen beszüntetik. Tekintsük már most azon álláspontot, a melyet a betegség különböző stádiumaiban el kell foglalnunk. Mihelyt genyedést constatálhatunk, a massage visszavonul s a művi beavatkozás van hivatva a folyamatot megrövidíteni; hasonlóképen ne kezdjünk oly ízületet sem massirozni, a melynél világos, hogy az izületbeni folyamat az izvégben lefolyó gíimős csontgyulladás egy kisérő tünete. A massage-al való gyógykezelés számára tehát azon esetek maradnak fen, a melyekben a folyamat a savós hártyára van korlátozva és a kötszöveti lobtermék még szét nem esett. Az Ízületek kezdetben sokszor igen érzékenyek, azért az ülést a lobos Ízülettől központilag fekvő' lágy részek bekezdő simoga- tásával indítjuk meg. Áttérvén az Ízületre, tenyérrel vagy az újjak tenyéri felületével eleinte igen enyhe, fájdalomcsillapító simogatást végezünk. Az első, és néha a második ülésnél is nem haladhatunk tovább. A körkörös tourokban simogató tenyér nyomása lassankint fokozódik és az ülést központi irányú simogatások fejezik be. A későbbi ülésekben már a lobos eredetű új képződések szétdörzsölésé vei foglalkozunk. Ezen fájdalmas procedúrát egyszerre az Ízületnek csak apró részén visszük keresztül. Rendesen az Ízületnek a központ felé eső, legközelebb részét vesszük legelőbb munkába. A dörzsölést egy ily kisebb és érzékeny területen, legjobban az egymáshoz szorított i. és 3. vagy 3. és 4. újjak utolsó perczeinek tenyéri felületével végezzük, így okozunk a betegnek legkevesebb fájdalmat és legjobban érezzük a kezelésben levő szövetek consistentiáját, valamint az egyes tömörebb részek contourjait. A dörzsölés gyengén kezdődik s az újjak többnyire körkörös vonalakban mozognak. Tömöttebb göbök szétnyomását nem kell elhirtelenkedni, mert vérömlenyeket kapunk s a betegnek fájdalmat okozunk. Egynéhány napi, enyhébb dörzsölés megpuhítja a tömöttebb göböt s akkor a szétdörzsölés is sikerül és nem kell a szétzúzáshoz folyamodnunk. — A dörzsölést időről-időre centrális irányú simogatás váltja fel, hogy a szétdörzsölt részeket a
